Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

totta a világítás, ivóvízmű-szivattyú és a gyári üzemi vízellátás kezelő személyzetét. A tábori csendőrparancsnokságnál kieszközölte a fenti munkák ellátására, valamint a berendezés karbantartására szükséges 96 személynek az elvonulás alól való mentesítését. Időközben Papy József főmérnök és Lizsnyánszky Antal műszaki tiszt megbetegedett, így nem tudtak elvonulni, dr. Kőrös Béla főmérnöknek pedig — mivel nem volt aktív szolgálatban — nem kellett elvonulnia, így mindhárman visszamaradtak. Visszamaradt továbbá Nagy Bertalan számvezető, Reguly Árpád pénztárnok és Szlivka Arnold műszaki főtiszt, Boray József műszaki tiszt pedig december 24-én Budapestről hazaérkezett. A magyar és német hadvezetőség megállapodott abban, hogy a város és a gyártelepek világítására és a közellátás céljára motorok meghajtására szükséges villamos áram előállítására a Hungária Villamossági Rt. vízválasztói centráléjában egy 2000 kVA-es egységet meghagynak. Erre a célra gyárunkban meghagytak egy 160 kVA-es trafót a világítás és 150 kVA-est a motorok részére szükséges áram letranszformálására. Közben a német robbantó osztag városunkban az összes vasúti és közúti hidakat felrobbantásra aláaknázta, így az acélgyártelep város felőli bejáratánál a Füleki utcai Salgó-patak hídját, valamint a gyár salgói kijáratánál levő Kisponyi-patak hídját is. Ezt az elkészületet látva, felkerestük több ízben a robbantó osztag parancsnokát, egy német főhadnagyot és kértük, hogy a Kisponyi-patak hídjának felrobbantásától tekintsen el, mivel annak semmi hadászati célja nem volt, viszont a híd jobb oldalán a gyári, bal oldalán pedig a városi ivóvízvezeték van elhelyezve. Hivatkoztunk a két katonai parancsnokság megállapodására, amely szerint az ivóviz-vezetékeinket érintetlenül hagyják, ennek dacára a német főhadnagy kijelentette, hogy a híd felrobbantására a magyar katonai parancsnokságtól beleegyezést kaptak, így azt felrobbantja, ami december 25-én meg is történt, ugyanakkor felrobbantotta a vízválasztói, meghagyott áramfejlesztő turbogenerátort is. A Kisponyi-patakhíd felrobbantásával mindkét vízvezetéki cső kettészakadt, így a város és gyártelepünk ivóvíz és világítás nélkül maradt. December 25-én délután egy 16 tagú robbantó osztag gyártelepünket is felkereste, és vezetőjük Malomhegyi megbízott gyárvezetőt felszólította, hogy vezesse végig a gyáron, hogy felülvizsgálja a gyár megbénítását. A bénítással általában meg volt elégedve, ennek dacára a gőzkazánokat akarta mégis felrobbantani, erről azonban fent nevezettnek sikerült őt lebeszélni, hogy azért mégis robbantsanak valamit, amivel beszámolhassanak parancsnokuknak, a tengelyesztergályos műhelyben 8 db megbénított, ócska tengelyesztergapadot robbantottak, amit megakadályozni már nem volt módunkban. Ezen robbantás következtében nemcsak az eszter10 A munkásság. 145