Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

A nagytétényi gyárunk üzemét tehát a fent részletezett eljárásunk révén sikerült megszakítás nélkül fenntartanunk. 2. Székesfehérvári üzemünkben, a kiürítés elvi intézkedéseitől eltekintve, a részletintézkedések múlt év dec. 6-ával kezdődtek, amikor a DIKO (Deutsche Industrie Komission) közegei, név szerint Jänner igazgató, Hellme alezredes és Trautz építésügyi tanácsos, néhány magyar tiszt közreműködésével az anyag, a gépek és a személyzet elszállítása iránt intézkedett oly módon, hogy 10 darab tehergépkocsi és 110 vagon készenlétben álljon, amelyeket a kijelölt anyaggal, gépekkel és személyzettel megrakva indítani kell, a visszamradó gépek pedig bénítandók. Ügyvezető alelnökünk ennek az intézkedésnek végrehajtását egy ideig halasztgatta, végül az Iparügyi Minisztérium 17. csoportfőnökének távolléte miatt annak helyettesével, Bartha Andor tábornokkal közölte, hogy a fent vázolt rendelkezést semmi körülmény között nem engedi végrehajtani. Bartha tábornok ügyvezető alelnökünknek fenti határozott kijelentésére mondta, hogy a németek mindent megígérnek, alá is írják, de semmiféle ígéretüket be nem tartják. így pl. Papkeszit és Peremartont felrobbantották, Fűzfőt

57 pedig teljesen átvették, bár egy vagonra való anyagot sem tudtak onnan már elszállítani. Egyébként ügyvezető alelnökünk kijelentését a maga részéről tudomásul vette. Még december 8-án le is utazott ügyvezető alelnökünk, pedig akkor már csak a német és orosz arcvonal között volt megközelíthető az üzem, hogy gépparkunk elhurcolását a helyszínen meghiúsítsa. Ottléte alkalmával a gépek elszállítását a legszigorúbban megtiltotta, és elrendelte, hogy az üzemet, ha kell, akár látszólagosan is fenn kell tartani abból a célból, hogy az elszállítás egy oly időpontra essék, amikor az már lehetetlen. A városban akkor már olyan volt a fejetlenség, hogy a kerületi parancsnok elvonulóban volt, a városparancsnok pedig teljesen becsomagolva útra készen állt. E naptól kezdve a székesfehérvári gyárunkkal az összeköttetést felvennünk már nem sikerült. December 12-én ügyvezető alelnökünk a budapesti központi igazgatóság egyik fő tiszt viselőjét Bicskén keresztül Székesfehérvárra küldte, aki 13-án megállapította, hogy az üzem gépi berendezései még sértetlenek, viszont a bénítás céljából kiszedni elrendelt alkatrészeket von Péteri SS lovasszázados a dec. 10-én reggel kinevezett székesfehérvári új német városparancsnok rendelkezésére, illetve kellemetlen sürgetésére a személyzet nagy részével együtt Magyaróvárra vitte. Közvetlenül ezután a németek az irodákat és raktárakat kifosztották, és onnét még a közhasználatra alkalmas anyagokat is elvitték, azonkívül a gyutacsraktárakat felrobbantották, ami által rendkívül