Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

felelően, a Dunántúlra, eplényi mangánérebányánkhoz, elszállítást nyert. 2. A november 19-én, vasárnap kiszállt német-magyar bizottság a megbénítás tökéletes végrehajtása érdekében a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. tulajdonát képező ormospuszta—rudabányai szabványos nyomtávú pályatest és vasúti sín, sínkötőanyag és talpfa teljes felszedését és elszállítását rendelte el, mely tárgyalást a felelős üzemvezető távollétében folytatták le, és erről ő csak akkor értesült, mikor a német vasúti utászkülönítmény Hausen német főhadnagy utasítására a felszedést s annak elszállítását megkezdte. Tekintettel arra, hogy a tartalék sínek és váltók, továbbá a javítás céljait szolgáló talpfák is elszállíttattak, a vasérctelep állomására semmi nem érkezhetik s onnét semmiféle érc el nem szállítható. 3. A bányaüzem megbénítása céljából a transzformátorállomás bányakörvezetékének két olajkapcsolója, a bénítás keresztülvitele céljából, a hadiüzem leállásának elrendelésekor leszerelendő, s a hadiüzem fogatával a gombaszögi mészkőbányához szállítandó.

53 4. Gépek és egyéb berendezések elszállítására, szállítóeszköz hiányában, nem lehet eredményes intézkedéseket foganatosítani. Panto Egyoldalas, géppel írt, eredeti másodlat. — OL Z 388—6. A hirdetményt Panto Endre üzemvezető főmérnök adta ki. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. rudabányai üzemegységéhez a vasércbányán kívül a kurityáni szénbánya és villamosközpont, valamint az eplényi mangánércbánya is hozzátartozott. A kurityáni villamosközpont 1944. december 13-án leállt, mert tűzvonalba került. Harci cselekmények következtében semmi károsodás nem érte. Rudabányát a szovjet csapatok december 15-én foglalták el. (OL Z 338—20.)