Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

ezért a munka végleg leállt, úgy az építkezésen, mint a bányában. Az emberek holmijaik, ágyneműjük, élelmiszereikből, amit tudtak, csillében hordtak le a bányába. Wind a Wanner cég munkavezetőjével együtt pénteken délután 1/2 3-kor távoztak kocsin, Aszódon, Gödöllőn keresztül. Szombaton reggel utolérte őket egy autó, annak utasaitól értesültek arról, hogy a centrálét, cukorgyárat és cementgyárat

34 felrobbantották, illetve a raktárakat felgyújtották a németek. A cukorgyári raktárak, továbbá az olajtartány égését egyébként csütörtökön esetefelé ők maguk is látták. (Wanner cég munkavezetője szerint a centrálét légitámadás érte). Wind egyébként kéri őszi segélyének kiutalását. Budapest, 1944. november 20. Tisztelettel: Oáthy s. k. Hétoldalas, géppel írt másólat. — OL Z 223—8.—Kivonatos közlés. Kompolthy Ödön bányaigazgató a Mátravidéki Szénbányák Rt.-nél, Gáthy Zoltán cégvezető pedig az anyavállalatnál, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél volt alkalmazva. A Mátravidéki Kőszénbányák Rt. részvénytöbbségét a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1937 — 1939 között két részletben megvásárolta. Majd a vállalat rózsaszentmártoni és pernyepusztai szénbányáit korszerűsítette, gépi berendezéssel felszerelte és a szükséges munkerő biztosítása végett munkáslakásokat építtetett. A nagy beruházásokra azért került sor, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a Budapest Székesfővárosi Elektromos Művekkel kötött szerződése következtében a Mátravidéki Erőmű szénszükségletéről gondoskodhasson. Az építkezések a felszabadulás előtt még nem fejeződtek be teljesen. (OL Z 243—1.)