Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért
szállítógépet fékműnek alakítjuk át, hogy a bányából való mentést, illetve szállítást tovább folytathassuk. A munkásság és a falusi lakosság között nagy a pánik és a rémület. A nyilasok megkapták a parancsot az eltávozásra, ugyancsak a község is megkapta a kiürítési parancsot. A községházán összes katonai iratokat elégetik, úgyszintén mi is utasítást kapunk a hüsz. pk.-tól a katonai iratok elpusztítására. Délelőtt folyamán repülőgépharcon és kisebb bombázásokon kívül ágyúzást nem hallottunk. Délután 1 / 2 3-órakor Pernyéről telefonon felhívott Huszár Lajos zagyvapálfalvai sofőr, járási munkavezető és felszólított, hogy fizessem, ki a munkások 2 havi keresetét, osszam ki a raktárban levő élelmiszereket. Válaszom az volt, hogy a 2 hónapi kereset kifizetésére semmiféle írásbeli utasítást nem kaptam, tehát nem fizethetem ki. De már az esetben is, ha megkaptam volna az utasítást, sem tudnék fizetni, mert ehhez elegendő pénzünk nincsen. Az élelmiszer-kiosztásra vonatkozólag mondtam Huszárnak, hogy ez ügyben intézkedtünk, és a textilkiadás után ki fogjuk osztani az élelmet is. Ekkor Huszár agresszív hangon kezdett beszélni és megfenyegetett, mire én a kagylót letettem. Azonnal hívattam a rózsái nyilasokat, kikkel teljesen összhangban és megértésben dolgoztunk, kértem őket, hogy akadályozzák meg idegen emberek rendelkezését. A hatvan—rózsái áramvezeték még hétfőn, a bombázás következtében megsérült és ezt saját embereinkkel rendbehozva, estére újból megindult az áramszolgáltatás. Az ágyúzás szünetel. A német katonák biztatnak, hogy veszély nincs, a helyzet úgy Jászberény, mint Füzesabony környékén kedvezően alakul, a magyar katonák nagyon szépen harcolnak. 1944. november 15, szerda. A rendes termelőmunka ellenére körülbelül 25%-a szállt be munkásainknak a bányába, kikkel fenntartási munkát tudtunk végeztetni. Reggel 9 órakor az áram ismét kimaradt, és azóta ottlétem utolsó pillanatáig nem volt már áram. Hatvanból erős ágyúszó hallatszik. A rózsái nyilasokat megkértem, menjenek le Hatvanba a megyei nyilasvezetőhöz és kérjenek tőleg utasítást, sőt, arra kértem őt, ha megteheti, jöjjön ki Rózsára, autót bocsátok rendelkezésére. A hatvani nyilasvezető visszaüzente, hogy nekik is éppen elég bajuk van, velünk nincs ideje foglalkozni. Ugyancsak leküldtem dr. Laványi hatvani előadót Hatvanba Vasadi selypi hüsz. pk. helyetteséhez: Vértessy századoshoz, kitől utasításokat kértünk a továbbiakra. A százados úr azonban már eltávozott Hatvanból teherautón, mely teherautót személykocsink Selypen utolért, s akkor azt az utasítást adta, hogy állandó tartózkodási helyét, a hatvani cukorgyárat különleges helyzetre való tekintettel el kellett hagyja, a katonai parancsnoki teendőket reám ruházza azzal, hogy a legjobb belátásom szerint intézkedjek mindaddig, míg velünk az érintkezést fel nem veszi valahonnan. A községi főjegyzővel próbáljuk
