Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

Az Országos Levéltár tudományos munkatársai 1944—1945-ből keltezett fontos dokumentumokat gyűjtöttek kötetbe s rendeztek sajtó alá. Bemutatják a magyar üzemi munkásság harcát a gyárak, üzemek épületeinek, berendezésének, anyagkészleteinek védelméért, majd a felszabadulás első percétől — a szovjet hadseregtől támogatva — a fasiszták által lerombolt vagy megrongált ipari üzemek, bányák mielőbbi helyreállításáért, a termelés megindításáért. A magyar munkások legöntudatosabbjai, életüket kockáztatva szálltak szembe 1944 nyarától, majd különösképp az arcvonal közeledtével a „totális mozgósításra s kiürítésre", az üzembénításra, az anyag-, felszerelésés emberáttelepítésre vonatkozó német katonai utasításokkal. 1944 nyarán országszerte folyt hazánk területén a magyarországi bányák, iparvállalatok „kiürítés és leszerelés" címén eltervezett módszeres kifosztása, gépek, felszerelések, nyersanyagok, félkész- és késztermékek Nyugatra irányítása, fontos üzemeink dolgozóinak erőszakos áttelepítése. A dokumentumok képet adnak a pusztulásról, ami ennek — s a gyakori légitámadások — révén, valamint a kivonuló náci és nyilas alakulatok „védelmi intézkedései" következményeként hazánk iparát érte. A dokumentumok másik csoportja a felszabadult területek ipari üzemeinek és dolgozóinak helyzetét mutatja be 1944 végén, 1945 elején, azt az áldozatos harcot, amelyet munkások, helyükön maradt hazafias érzelmű vállalati vezetők, többnyire bér, ellátás, ruha és tüzelő nélkül, éhesen s fázva vívtak a romok mielőbbi eltaka-