Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

delkezéseket fogalmazott meg a törvény a levéltár feladatkörét illetően. Mint „tudományos intézet"-nek az a hivatása, hogy: „1. levéltári anyagát szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze és gyarapítsa, rendszeresen tanulmányozza, tudományosan ismertesse és kiadja, a tudományos kutatásokat végző feleknek erre az engedélyt megadja, s őket szakszerű útbaigazításokkal ellássa; 2. a történelmi megvilágítást igénylő kérdésekben a magyar államnak tudományos szakvéleményt adjon; 3. a nemességi ügyekben szakvéleményt adjon ; 4. az ott őrzött iratokról hiteles másolatot készítsen." Emellett a törvény elrendelte, hogy a fő állami hatóságok és hivatalok a 32 évnél régebben keletkezett irataikat kötelesek átadni a Magyar Országos Levéltárnak. Csánki főigazgató, de még inkább maga Klebelsberg több intézkedéssel próbálta megteremteni a törvény végrehajtásának feltételeit. A tudományos tevékenység erősítését szolgálta új, történész képzettségű szakemberek kinevezése a megüresedett státusokra. így került a levéltárba 1922-ben többek között Mályusz Elemér és Hajnal István. Önálló folyóirat indítására is lehetőséget kapott az intézmény: 1923-ban megjelenhetett a Levéltári Közlemények első száma. A folyóirat - Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően - a Századok c. folyóirat tehermentesítését és a megszűnt Történelmi Tár pótlását is szolgálta. Szakmai szempontból azonban ennél sokkal fontosabb volt, hogy teret adott a levéltári irodalom művelésének. A 30-as években Pleidell Ambrus, majd 1936-tól Szabó István szerkesztésében a Levéltári Közlemények levéltártudományi jellege erősödött meg. 1923-ban a levéltár végre beköltözhetett új, négyemeletes, U alakú palotájába, ami ma is főépülete. 1926-ra a 12 nagyraktárból 7-et a SchlickNicholson cég által legyártott elemekből beállványoztak, és így a korábbi években nagy munkával rendezett iratanyagok logikus rendben kerülhettek végleges helyükre. Egészen 1945-ig társbérletben működött az intézmény, hiszen az épület III. és IV. emeletén helyezték el az 1918 végén alakult Hadilevéltárat. Klebelsbergnek köszönhetően az épület belső díszítését kiváló művészek végezték: a magyar történelemből vett jeleneteket ábrázoló freskókat Dudits Andor festette a csarnokok, a kutatóterem és a tanácsterem falaira, míg a lépcsőház színes címerképes ólomüveg ablakai Róth Miksa műhelyében készültek. 1926-ban a Magyar Országos Levéltár épületében helyezték el a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályát, amely 1929-ben itt alakult önálló intézménnyé (Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára). Csánki Dezső 1932-ben vonult nyugállományba. Hosszú főigazgatósága alatt előkészítette és lebonyolította az új épületbe költözést, útjára indította az intézmény folyóiratát. Tőle - megbízottként - Döry Ferenc (1875-1960) vette át rövid időre a vezetést, majd 1934-től Herzog József (1880-1941) lett a levéltár főigazgatója. Őt 1942-ben Jánossy Dénes (1891-1966) követte e poszton. Fontos szervezeti változást jelentett a levéltár életében az 1934. évi VIII. te, amely alapján átszervezték az Országos Magyar Gyűjtemény-