Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

Az alkalmazott technika A mikrofilm a jelenleg ismert információhordozók közül az egyik legstabilabb, azaz, ha megfelelő a film minősége, kidolgozása és tárolása, becslések szerint kb. 1000 évig megőrzi a képet. Az élettartam mellett a nagy információsűrűség is jellemzője a mikrofilmnek: egy 40 méteres filmtekercsen több ezer oldalnyi írott információ tárolható. Az elmúlt évszázadban többféle, világszerte szabványos mikroforma alakult ki: 16 mm-es és 35 mm-es tekercsfilm, mikrofilmlap, tasakos film, ablakos film stb. Mivel az Országos Levéltárban a filmek kezdetben kizárólag és most is többnyire történeti iratokról készülnek, logikus volt, hogy az erre legalkalmasabb mikrofonna, a 35 mm-es film kerüljön alkalmazásra. 1992-ben a volt Új Magyar Központi Levéltár mikrofilmműhelye és filmtára beolvadt a Magyar Országos Levéltár Reprográfiai Osztályába. Az új műhely profilja nem a fentebb ismertetett történeti iratok fényképezése volt, hanem ún. modernkori iratok filmezése (egységes, túlnyomórészt A/4-es méretűek). Ezeknél megfelelőbb a 16 mm-es tekercsfilm alkalmazása, így jelenleg mind a 35-ös, mind a 16-os film használatos a munka során - a filmezendő irategyüttestől függően. Bár a mikrofilm a fő másolati forma, meg kell említenünk a többi, elsősorban kutatói rendelésre készülő másolatot is. Mint mindenütt, nálunk is nagyon népszerűek az eredeti iratokról készült fénymásolatok (xeroxok). Ez a másolás nagyon igénybe veszi az eredeti iratot, ezért csak akkor engedélyezett a xeroxkészítés, ha nem áll rendelkezésre mikrofilm. Fénymásolat mikrofilmről is készíthető, és a kutatók egyre gyakrabban élnek is a lehetőséggel. Fényképek is készülnek, lévén, hogy ezeknek a minősége jobb, mint a fénymásolatoké. A külföldön őrzött 1526 előtti iratokról egyenként fénykép készült, ezek a fotók alkotják az ún. DF sorozatot. (Lásd „U" szekció 1526 előtti dokumentumait a III. Osztálynál!) A mikrofilmezés levéltári alapelvei A levéltári szakirodalom — céljait tekintve - többféle levéltári mikrofilmet különböztet meg. A biztonsági mikrofilm biztonsági példányként szolgál, tehát ha az eredeti elpusztulna vagy károsodna, akkor azt pótolja. Szigorú minőségi követelmények határozzák meg a mikrofilm minőségét azért, hogy ezt a funkciót betölthesse. Előírás, hogy a biztonsági példány az eredetitől távol, más településen őriztessék, így csökkentendő az együttes pusztulás kockázata. A levéltár biztonsági filmtára Esztergomban van. A szomorú történelmi tényekből okulva ma már saját anyagról készült, tehát biztonsági filmek teszik ki a Filmtár állományának több mint 55%-át, és ez az arány évről-évre nő. A biztonsági filmnek - a lehető legjobb minőség miatt - elsőgenerációs negatív filmnek kell lennie (tehát amelyik a felvevőgépből kikerül). Erről a negatív filmről viszont készül egy pozitív másolat is, ami a kutatók ren-