Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE
k Magyar Általános Hitelbank Rt. (Z 50-64, 1478-1479, XXIX-L-36; 1867-1951; 143,13 fm) 1873-ban megbízást kapott a Pénzügyminisztérium bankári ügyleteinek bonyolítására, és ezzel hosszú időre a magyar állam bankárjának feladatát is ellátta. Az 1880-1890-es években, valamint a századfordulón a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank mellett az ország másik legbefolyásosabb pénzintézete. 1948-ban államosították. A háborús pusztítások komoly károkat okoztak a bank irattárában, mégis viszonylag nagy mennyiségű, értékes dokumentum maradt fenn. Ezek közül is a legfontosabbak a közgyűlési és iparigazgatósági iratok, valamint az okmánytár. A fond anyaga repertórium alapján kutatható. A Pénzintézeti Központot (Z 90-95, 921-926, 1497, 1505, XXIX-L-2; 1859-1980; 244,34 fm) 1916-ban hozták létre azzal a céllal, hogy akadályozza meg tőkeszegény pénzintézetek létrejöttét, a gyengélkedőket támogassa, ill. fúziójukat segítse elő, vegyen részt a tönkrementek felszámolásának lebonyolításában, valamint végezze a pénzintézetek kötelező revízióját. 1945 után eredeti feladatkörét fokozatosan elvesztette, és nem végzett sem bankszerű, sem ellenőrző tevékenységet. Új feladatai közé tartozott az államosítások során beszolgáltatott, valamint a pénzintézetek tulajdonában lévő részvények átvétele, nyilvántartása és kezelése; vállalatok felszámolása, a felszámolt pénzintézetek aktuális ügyeinek továbbvitele; a „disszidáltak" vagyonának kezelése, a különböző időszakokban történt vagyonelkobzások nyilvántartása. Az intézet legfontosabb irányító szervei - a közgyűlés, választmány, igazgatóság, felügyelőbizottság, végrehajtó bizottság, intézőbizottság - ülési jegyzőkönyveinek sorozata csaknem teljes épségben fennmaradt. Az első világháborút követő gazdasági összeomlásból történő kilábolás, a konszolidáció egyik előfeltétele volt a pénzügyi viszonyok normalizálása, vagyis az államtól független jegybank létrehozása, a fedezetlen jegykibocsátás megszüntetése és új, stabil valuta megteremtése. Több más mellett e feladatok megoldására alapították 1924 júniusában a Magyar Nemzeti Bankot (Z 6-16, 18-19, 1375-1378, 1503, XXIX-L-1; 1901, 1910-1982; 498,57 fm). A Nemzeti Bank az államosítás után a szakosított szocialista bankrendszer központja lett. Polgári kori iratanyaga raktári jegyzékek segítségével kutatható. Az 1945 utáni iratok egy része raktári jegyzékkel ellátott, egy része viszont csak alapvető rendszerezésen esett át, és a beszállítás alkalmával készített átadás-átvételi jegyzőkönyv tölti be az ideiglenes raktári jegyzék szerepét. A polgári kori pénzintézetek fondjai között más jelentős bank és takarékpénztár iratanyaga is megtalálható, így például az Angol-Magyar Bank Rt. (Z 96-98, 1363-1365; 1899-1949; 23,80 fm), a Magyar Jelzáloghitelbank Rt (Z 84, 911-914; 1889-1950; 1,88 fm), a Magyar-Olasz Bank Rt. (Z 75-83; 1896-1948; 90,45 fm), a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. (Z 65-68, 970, 972-977; 1869-1949; 34,92 fm), a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt. (Z 85, 879-882, 1398, XXIX-L-35; 1872-1949; 8,78 fm) iratai. Fondjaik repertorizáltak.
