Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

és a letéti napló őrzi. A növedéki naplót 1882-1935 között vezették: évenként újrakezdődő sorszámozással jelöltek egy-egy gyarapodási egységet, feltüntetve a beadó nevét, az átvett iratok darabszámát és évkörét. Az 1526 Utáni Gyűjtemény - jellegéből adódóan - a levéltár egyik leginkább gyarapodó egysége, amelyről 1977-ben jelent meg repertórium. A repertórium kiadása óta készült, az előbbiekben ismertetett darabszintű segédleten kívül említést kell tenni az 1975-1985 közötti szaporulatot felsoroló jegyzékről, amely a törzsszámok sorrendjében ismerteti a gyarapodást. A szekció anyagában mindössze néhány olyan letétet őriznek, amely a letevő kívánságára meghatározott időre zárolt, vagy csak a letevő hozzájárulásával kutatható. Az 1848/49-es emigrációs levelezés jelentős része nem magyar, hanem elsősorban francia és német nyelvű, de nem ritka az angol és olasz nyelvű levél sem. A korai családi levéltári anyagok latin nyelvűek. S és T szekciók - Térképtár és Tervtár 17-20. sz.; 345,48 fm E két szekció kialakulása, illetve kialakítása egymással párhuzamosan történt, így szerkezetük is szinte azonos, ez indokolja közös ismertetésüket. A két szekció anyagának gerincét a levéltár különböző állagaiban őrzött iratok mellől kiemelt térképek és tevrajzok alkotják. A legkorábbi kiemeléseknél az alakjuknál fogva az iratokkal együtt nem tárolható térképek és tervek kerültek e gyűjteménybe, vagyis teljesen esetleges, csak mérettől függő volt, hogy egy adott iratképző (hatóság, hivatal, család stb.) térképeit, illetve terveit hol helyezték el. Tervszerű gyarapítást jelentett 1925-1930 között az építésztörténeti gyűjtemény létrehozására tett javaslat, amelynek előkészítő bizottsága a közhatóságoknál, közhivataloknál és magánszemélyeknél gyűjtést szervezett tervek, tervsorozatok átvételére. Bár a tervezett külön gyűjtemény végül nem jött létre, nagyobb mennyiségű terv került a levéltárba ajándékozás és vásárlás útján az akció keretében. A két szekció anyaga a második világháború után az Országos Levéltárba került anyagok rendezése során nyerte el mai arculatát. A családi levéltárak rendezése és repertorizálása során a térkép- és a tervanyagot következetesen kiemelték, és ahogy az 1526 Előtti Gyűjteményben, itt is megőrizték az egyes fondképzők külön egységét. Ez a kutatás szempontjából annyit jelent, hogy egy-egy családi levéltári anyagból kiemelt térkép vagy terv az adott szekcióban önálló törzsszámon, a fondképző címe alapján kutatható. A családi levéltári anyagokból maradéktalanul kiemelték a térképeket és terveket. Ugyanez elmondható a „P" szekció egyesületi, testületi, intézményi anyagára is. Nem ilyen tiszta a kép azonban a feudalizmus kori és polgári kori hivatalok ese-