Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE
Mivel a középkori kódexállományunk jó része is elpusztult, ezért minden egyes töredékben egy-egy teljes kódexet láthatunk viszont, hiszen a töredék - mint csepp a tengert - az elveszett kódexet jellemzi. A kódextöredékek gyűjtése jelenleg csak azokra a darabokra terjed ki, amelyek az amúgy is szükségessé vált restaurálás során előkerültek. Segédletek A több mint 100 000 középkori oklevél kutatásához több, az egyes nagyobb egységeket meghaladó segédletsorozat is található. Leltárkönyvek A darabszinten nyilvántartott gyűjtemény minden egyes okleveléről megfelelő adatsorok állnak rendelkezésre. Ezek javarészt az anyag egyes darabjainak nyilvántartását szolgálják. Számkönyvek: DL számok rendjében tartalmazzák az egyes oklevelek adatait, úgymint az oklevelek keltét, eredeti jelzetét, a rá vonatkozó ügyirat számát. Törzskönyvek: DL számok rendjében tartalmazzák az egyes oklevelek adatait. Az egyes okleveleknél külön adatsor jelöli, amennyiben nemcsak az eredeti oklevél,hanem az annak szövegét őrző későbbi másolat is megtalálható az eredeti mellett, az adatsorból pedig kiderül, hogy az oklevélben mi a legutolsó keltezés, s ki a legutolsó kiadója, fennmaradási formájára, anyagára, állapotára ugyancsak következtethetünk a bejegyzésekből. Cédulamutatók Kékcédulák vagy időrendi mutatólapok: A legteljesebb segédletsorozat: az ún. kékcédulák, vagyis időrendi mutatólapok, amelyeken megtalálható minden oklevélszöveg kelte, kiadója, a gyűjteménybe kerülés előtti, tehát eredeti levéltári jelzete, valamint a jelenleg használatos sorszáma, amely D(iplomatikai) L(evéltár) jelzéssel együtt jelenti a ma érvényes jelzetét az egyes okleveleknek. Ezenkívül utalás található az oklevél fennmaradási formájára, a megpecsételés módjára, valamint némely cédulán olvasható az eredeti elgondolás szerint ideszánt regeszta is. •Kiadói mutató: Az egyes kékcédulákról rendszeresen kigyűjtésre kerülnek bizonyos adatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az oklevelek oklevélkiadók szerint is csoportosíthatók legyenek. A kiadói mutatólapokon az egyes kiadók csoportjában felsorolják a csoportba tartozó oklevélkiadók által kiadott oklevelek régi és jelenlegi jelzetét, valamint keltét. Megjegyzendő, hogy ilyen típusú mutató csak a gyűjtemény második részéhez készült, az első részéhez lásd alább az ún. Ováry regeszta sorozatot. Ováry regeszták: A kezdet kezdetén Ováry Lipót nemcsak elhelyezte az okleveleket új helyükre, és időrendi mutatólappal látta el őket, hanem
