Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

országban. Közülük elsősorban az ún. hiteleshelyek említhetó'ek. Olyan székes- és társaskáptalanok, valamint szerzeteskonventek voltak a hiteleshelyek, amelyek az országban mindenütt elfogadott hiteles írásokat állíthattak ki. Mellettük az önkormányzatok: városok és megyék, továbbá egyházi intézmények is közhitelű írásokat, azaz okleveleket bocsáthattak ki. Az oklevél szűkebb értelemben véve meghatározott formák között kiállított írás, amely jogi természetű dolgot tartalmaz, tágabb értelemben azonban minden olyan hivatalos írás, amely a középkorban, vagyis a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) megelőzően kelt. Fennmaradási formáját tekintve lehet eredeti vagy másolat, hitelességét illetően pedig lehet valódi, illetve hamis. Jellemzője, hogy megpecsételt. Ennek alapján háromféle lehet: ünnepélyes (privilegialis), amely mindig hártyára íródott, és függőpecséttel lett megerősítve, a zárt oklevél (clausae) hártyára vagy papírra készült, és összehajtogatás után rányomott pecséttel lett lezárva, a nyílt oklevélen (patentes) a pecsét vagy a hátlapon, vagy a szöveg alatt rányomott formában található. Az első oklevelek Magyarországon Szent (I.) István korából valók. Sokan valószínűnek tartják, hogy az első magyarországi oklevelek a német császári oklevelek mintájára jöttek létre. Szent (I.) István oklevelei közül a veszprémvölgyi alapítólevél hitelessége kétségtelen. A veszprémvölgyi apácák adománylevele Szent (I.) István király (1000-1038) neve alatt görög nyelven kiadott keltezetlen oklevél, amely csak Kálmán király 1109-i átírásában maradt fenn. A király az általa alapított apácamonostornak kilenc falut és más adományt juttatott; ezek írásba foglalása céljából készült az oklevél. Az oklevelet eredetileg tekercs alakban pecséttel lezárták, így felbontása után elvesztette hitelességét, s ezért hiteles átírásban újra kiadták, hozzáfűzték azonban latinul az átírás indokát, valamint a monostor birtokainak az eredeti oklevélben rögzítettől eltérő állapotát. Az átíró oklevél két példányban maradt ránk, azonban csak az egyik hiteles, a másikat egy görögül nem tudó személy hibásan lemásolta, és a latin szöveget módosította (interpolálta). Első hiteles szövegű oklevelünk, amely több magyar helynevet tartalmaz. A Magyar Országos Levéltár legrégibb eredeti oklevele. Az első eredeti, hiteles (valódi) oklevelünk a tihanyi alapítólevél (1055). /. András király (1046-1060) Tihanyban bencés monostort alapított Szent Ányos tiszteletére. A monostornak adott birtokok felsorolását és határaiknak leírását tartalmazza az oklevél. A Bencés Főapátsági Levéltárban, Pannonhalmán őrzik. Oklevelet a 11. és 12. században javarészt a király adott ki, de ez nem jelentette azt, hogy a királyi udvarban készítették el az oklevelet. Az is előfordul, hogy a király csak a pecsétjét helyezi rá a (magán)oklevélre, hogy annak tartalmát megerősítse. A középkori hivatali írásbeliség intézményei a hivatali működésük során keletkezett iratokat az eredeti irat kiadása előtt könyvekbe, regisztrumokba vagy protokollumokba másolták. Ezek vesztek el javarészt a török időkben. Sajnos, nem maradtak meg azok az eredeti oklevelek