Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 1. Előzmények, a „régi" Országos Levéltár létrejötte A Magyar Országos Levéltár előtörténetének kezdetei a régmúlt feudalizmus évszázadaiba nyúlnak vissza. Már az Árpád-házi királyok korában, a 12. század végén kialakultak a királyi archívum csírái. Biztos adatok szólnak arról, hogy a 13. században IV. Béla uralkodása idején a királyi udvarban gondot fordítottak az oklevelek és a registrumkönyvek megőrzésére, az Anjouk korában (14. század) pedig már a conservatoriumról, a budai tárnoki házban lévó' archívumi helyiségről is tudnak a források. Létezett tehát - hasonlóan más európai államokhoz - a magyar királyi levéltár, amely formailag az uralkodó magánlevéltára, tartalmilag azonban az ország levéltára is volt. Sajnos iratanyaga a török hódoltság alatt részben megsemmisült, részben szétszóródott - a magyar középkortörténet nagy kárára. Az 1541 után három részre szakadt Magyar Királyság Habsburg uralom alá került részét Bécsből kormányozták, és az udvari kormányszervek természetesen saját maguk őrizték irataikat. Magyarország formailag független központi igazgatási hivatalainak irattárai lassan szintén kialakultak. Ebben a helyzetben az idegen királlyal oly gyakran összeütközésbe kerülő magyar rendi országgyűlés és annak képviselője, a nádor is igyekezett gondoskodni saját, azaz a rendek jogait rögzítő iratai megőrzéséről. Az országgyűlés 1613-ban törvényben mondta ki, hogy az elhalt nádor iratait megőrzés végett át kell adni utódjának. (A nádori levéltár egyébként a 17. század második évtizedében még elfért egy ládában.) A döntő lépést az 1722/23. évi országgyűlés tette meg, amikor törvény született az ország levéltárának felállításáról (1723. évi XLV. te). Ez a törvénycikk rendelte el azt, hogy az ország köziratait (publica regni acta), bárki birtokolja is azokat, egy éven belül az ország levéltárában (universale archívum regni) kell elhelyezni. A köziratokon kívül letétként magániratok is bekerülhettek a levéltárba, amelynek helyét a pozsonyi országházban jelölték ki. (Az 1723. évi CVI. tc. arról rendelkezett, hogy az ország levéltárát is Budára vagy Pestre kell áthelyezni, ha az országgyűlés oda költözik.) A levéltáralapításról szóló törvény igen szűkszavú volt a levéltár személyzetét illetően. Mindössze azt mondta ki, hogy a levéltár őrzése a conservator archivi feladata. Az 1723. évi XLV. törvénycikk korszakos jelentőségű a magyar levéltárügy történetében, noha rendelkezései hosszú ideig papíron marad-