Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

ellátott eszköz, amellyel a pecsétet előállítják. Mindhárman, és a pecséttannal foglalkozó valamennyi régebbi munka, pecséten kizárólag lágyított anyagba — viaszba, fémbe, agyagba — nyomott lenyomatot értenek. Kumorovitz külön foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy az újkorban a pecsétek használata, jelentősége nagyon csökken, ha nem is szorul ki teljesen.

4 Valójában a fent leírt pecsétek használata ma már egészen szűk területre korlátozódik. Ezzel szemben az újkorban keletkezett valami új, ami nagymértékben elfoglalta a régi pecsétek helyét, és az írásbeliség óriási méretű elterjedése folytán maga is hatalmas mértékben terjedt el — és ez a festékes pecsét. A szfragisztika tudósai ezt teljesen ignorálják, mivel figyelmük csupán a középkorra terjed ki, a modernkori történettudomány és segédtudományainak kutatói pedig még nem jutottak hozzá, hogy ennek feltűnésével, elterjedésével, jelentőségével behatóan foglalkozzanak.'

1 Pedig manapság alig van fontosabb irat, alig van lényeges történeti dokumentum, amelynek hitelességét a kiállító személy vagy személyek aláírásán kívül, illetve amellett, annak megerősítésére, pecséttel ne látnának el. Ez a pecsét azonban lényegesen eltér a szfragisztika tudományában leírt pecséttől. Az eltérés elsősorban abban áll, hogy a modern pecsét — mondhatnánk — nem három-, hanem kétdimenziós, nem az iratra előzőleg lágy állapotban felvitt anyagba nyomják, hanem festékkel viszik rá az iratra. Ez a különbség azután igen nagy mértékben „demokratizálja" a pecsétet, lehetővé teszi egyszerűbb kezelését, tömeges használatát, széles körű elterjedését. Nincs még felderítve, hogyan és hol jelent meg először ez a modern pecsét, hogyan lépett fokozatosan a régi helyébe. Eddigi tájékozódásom szerint feltehetően a postánál használt bélyegzés módszerét vették át. A postai bélyegző és bélyegzés messze megelőzte a levélbélyeg felfedezését, és Angliában, Londonban már 1683-ban használtak ilyet levelek bérmentesítésére, felülbélyegzésére. Magyarországon Debrecenben használtak először 1752-ben postai feladási bélyegzőt. A magyar bélyegtudomány egyértelműen bélyegzőnek nevezi az eszközt és bélyegzésnek a festékes lenyomatot.

6 Ez helyes elkülönítést jelent a régi pecsétektől, hiszen a postai bélyegzőnek nyilvánvalóan egészen más a funkciója, mint a középkori pecséteknek. Bennünket azonban az a kérdés foglalkoztat, hol és hogyan tűntek fel a jelenkori aláírást hitelesítő festékes pecsétek. Erre ma még pontos választ nem tudunk adni. Iratokon már a 18. század második felében találhatunk festékes bélyegzést, de ez akkor még nem az aláírás hitelesítését szolgálta, hanem egyszerűen azt 4 Kumorovitz Bernát i. m. 185. o. 5 A Bonpocbi ApxHBOBCUemiJi c. szovjet folyóirat 1962. évi 2. számában A. A. Vvegyenszkij: ,,A történelmi segédtudományok és a levéltárosok munkája" c. tanulmányában így ír: „A szovjet korszak pecsétjeit még nem tanulmányozták." A cikkből egyébként kiderül, hogy ez teljes mértékben vonatkozik a kapitalista korszakra is. — Más országok tudományos közleményeiben sem találtam még sehol nyomát a modernkori pecsétekkel való foglalkozásnak. 6 A magyar bélyegek monográfiája. Budapest, 1964, I. köt., 138. és 410. o.