Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

ilyenek létesítését a fölöttes tanácsnál indítványozhatják." A tanácsok tagjaikból és szakemberekből szakbizottságokat állíthatnak fel, melyek városokban, járásokban és kerületekben rendszerint a következők: 1. gazdasági, pénzügyi és üzemi, 2. közúti és közforgalmi, 3. népjóléti, népmozgalmi és közegészségügyi, 4. lakásügyi, 5. közellátási, 6. közművelődési.

31 Az alkotmányban Kerületi Népgazdasági Tanácsokról nincs szó. Mindazokat a hatásköröket, amelyeket a Népgazdasági Tanács 45. N. T. sz. rendelete országos irányítás alá rendelt, az alkotmány világosan és egyértelműen a helyi tanácsokra ruházta. Itt tehát nyilvánvaló ellentét állott fenn. A Forradalmi Kormányzótanács július 17-én kiadta CXXX. sz. rendeletét. Ennek első §-a kimondta, hogy az alkotmány következtében az N. T. 45. sz. rendelet hatályát veszítette. Az új rendelet elsősorban annyiban tért el a régitől, hogy megszüntette a Kerületi Népgazdasági Tanácsokat és csak a Kerületi Gazdasági Hivatalokat tartotta fenn. Ezek vezetőjét, helyettesét a Népgazdasági Tanács, osztályvezetőit, szakelőadóit az N. T. megfelelő főosztályai, egyéb alkalmazottait a vezető nevezi ki. A Kerületi Gazdasági Hivatal végrehajtja a Népgazdasági Tanács rendeleteit, valamint a kerületi (megyei) tanács ezekkel nem ellenkező határozatait. A Kerületi Gazdasági Hivatal osztályai: 1. mezőgazdasági, 2. ipari, 3. közellátási, 4. kerületi ellátási, 5. építkezési, 6. pénzügyi, 7. munkaügyi. A mezőgazdasági osztály alosztályai : 1. termelőszövetkezeti, 2. magántulajdonban maradt kisbirtok, 3. erdőgazdaság, vadászat, halászat, 4. szőlőgazdaság, 5. kertészet. A közellátási osztály alosztályai : 1. gabona, liszt, hüvelyesek, 2. burgonya, zöldség, gyümölcs, 3. állat és állati termékek, 4. iparcikkek, 5. közélelmezési rendészet, 6. raktározás és szállítás.

32 A Kerületi Népgazdasági Tanácsok rendszerét Hajdú Tibor 1958-ban megbírálta : ,,A kerületi népgazdasági tanácsok rendszere helyes volt, amennyiben biztosította a központi irányítást és a helyi szükségletek figyelembe vételét. Helytelen volt azonban, hogy egy megye területén mint egyenrangú szervek működtek egymás mellett a tanács és a kerületi népgazdasági tanács. Jobb megoldás lett volna a kerületi Népgazdasági Tanács egyidejű alárendelése a Népgazdasági Tanácsnak és a megyei tanácsnak."

33 Győrffy Sándor 1959-ben a Népgazdasági Tanács felállítását helytelenítette, viszont szerinte: „annál életképesebbnek bizonyult a Kerületi Népgazdasági Tanácsok rendszere".

34 Egyikük sem vett azonban tudomást arról, hogy a Kerületi Népgazdasági Tanácsok rendszerét, egy hónappal bevezetése után, az új alkotmány alapján, a Forradalmi Kormányzótanács megszüntette. Ugyancsak 1959-ben jelent meg Hevesi Gyula: Szociális termelés című könyve, 31 Uo. 7-13. o. 32 Tanácsköztársaság, 94. sz. — Érdekes, hogy ezt a rendeletet a napilapok nem közölték és nem is ismertették. A történeti irodalom sem vett róla eddig tudomást. 33 Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918—1919-ben. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1958, 223. o. 34 Győrffy Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények. 1959. Tanácsköztársasági különszám, 16. o.