Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

Bár helyenként voltak, működtek, sőt a helyi hatalmat is gyakorolták már egyes munkástanácsok, ezeket mégsem lehetett az oroszországi szovjetekkel azonos jellegű államhatalmi szerveknek tekinteni. Világosan mutatja ezt például az a tény, hogy a Budapesti Munkástanács a proletárdiktatúra kikiáltásának pillanatában régi formájában megszűnt létezni, új tanács létrehozása vált szükségessé. Vidéken a már létező tanácsok sok helyen átvették ugyan a hatalom gyakorlását, de mindenütt változtatni kellett összetételükön, mert ezek a tanácsok nem orosz értelemben vett szovjetek — az egész munkásosztály és a dolgozó parasztság képviseletei —, hanem szociáldemokrata pártintézmények voltak. Ez a helyzet állt elő még ott is, ahol egyébként a baloldali szociáldemokraták kezében volt a tanácsok irányítása, és azok helyes, forradalmi politikát folytattak. A tanácsok kiépítését tehát, hogy azok igazi, lenini értelemben vett tanácsok legyenek — alapjaiban elölről kellett kezdeni. Helyes volt ezért a Forradalmi Kormányzótanács törekvése, hogy egységes, központilag kialakított elvek alapján mielőbb megteremtse a Magyar Tanácsköztársaság államrendjének új szervezetét, a tanácsok országos hálózatára épült államhatalmi rendszert. Tanácsokat okvetlenül kellett választani, mert az ország legnagyobb részében ilyenek nem léteztek, ahol pedig előfordultak, ott nem voltak alkalmasak a tanácshatalom gyakorlására. Ha pedig választani úgyis kellett, feltétlenül helyesebbnek bizonyult egységes alapelvek és irányítás mellett lebonyolítani ezeket a választásokat, mint anarchikusán, helyi elgondolások és módszerek alapján. Ez annál is inkább nyilvánvaló, mert hiszen Magyarországon még nem állottak a helyi szervek és helyi mozgalmak rendelkezésére azok a nagy tapasztalatok, amelyeket Oroszországban a tanácsokért és a szovjethatalomért vívott harcok során a dolgozók gyűjtöttek, és amelyeket azután a forradalmi marxista párt felhasznált a proletárdiktatúra államhatalmának kiépítéséhez. A hatalom átvételével, a proletárdiktatúra megteremtésével egyidejűleg tehát sürgős, halaszthatatlan feladatként állott a hatalmat a munkásosztály nevében és megbízásából gyakorló Forradalmi Kormányzótanács előtt a tanácsok országos szervezetének megteremtése. E feladat jelentőségével és halaszthatatlanságával a Kormányzótanács tisztában volt és megvalósításához azonnal hozzálátott. A március 22-i kormányzótanácsi ülésen bizottságot választottak „a munkás-, katona- és földművestanácsok választásának előkészítésére". A bizottság tagjai Kun Béla, Rónai Zoltán, Ágoston Péter, Szamuely Tibor és Ládái István voltak.

9 Ez a bizottság ebben az összetételben valószínűleg nem működött. A munka azonban gyorsan folyt, mert hiszen a Kormányzótanács március 28-i ülésén már részleteiben tárgyalta a benyújtott tervezetet. A 23. § tárgyalása után azonban elhatározták, hogy a tervezetet a Kormányzótanács „újabb megtárgyalásra kiadja a tervezet készítőiből és Kun Béla külügyi népbiztosból álló bizottságnak, 9 PIA Forradalmi Kormányzótanács. Gyorsírói feljegyzés. 1919. márc. 22. Közli: MMTVD 6/A. 10. o.