Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

Mégsem folyt le egészen kedvezőtlenül a nemzetgyűlés tárgyalása ez ügyben. Drouyn igen sajnálatosnak nyilvánította Oroszország fellépését és közölte, bogy írt már e kérdésben Pétervárra, Bécsbe, Berlinbe, Londonba. Ha ezen lépések nem vezetnének eredményre, a további teendők végett ismét a nemzetgyűléshez fog majd fordulni. Szinte több volt ez, mint amit a francia kormánytól, mely akkor mindinkább belebonyolódott már az olasz ügyekbe, várni lehetett. Állítólag Drouyn utólag mentegetődzött is az orosz követ előtt beszéde miatt. Mégsem szabad elhaladnunk a valószínűség mellett, hogy a francia kormány és vele az elnök is, egy pillanatra komolyan gondolt az erőteljes oroszellenes politika lehetőségére. Ki tudja, ha a római ügy nem lett volna, nem tartotta volna-e Napoleon saját egyéni céljaira is kedvezőnek ezt a politikát. A magyar emigráció később altatásnak látta a francia kormány beszédét, mellyel csupán a nemzetgyűlés baloldali pártjait akarta volna az lefegyverezni. De Teleki ekkor boldog volt és nyilvános köszönőlevelet intézett a külügyminiszterhez. Teleki amúgy is ideges, impulzív természet volt, de ezekben a napokban valóban nehéz is lett volna megőriznie nyugalmát. Hetekig gyönyörű győzelmek hírei jöttek hazulról. Már biztos volt a remény, hogy az osztrákkal szemben semmi esetre sem maradunk alul. És ekkor egyszerre elsötétítette az egész látóhatárt a fölénk boruló orosz kolosszus. „Ég a fejem, szívem vérével írok, annyit beszéltem, hogy alig lélegzek . . . most megyek ismét Drouyn de l'Huyshez!" Pár nap múlva azonban, gyanújában Napoleon iránt, államcsínyt vár ismét. Es akkor hamarosan a szocialisták kezére kerül a hatalom. „Ha csak a vörös kokárda használhat — felteszem fejemre." A nemzetgyűlés élete ekkor már csak pár napig tartott még; folytak már az új választások és mindenki figyelmét lekötötték. A római ügy heves vitái között még egyszer szóba került az ososz intervenció kérdése is. A kormányt a szélsők erősen támadták. Drouyn szemmelláthatólag mindent a többi hatalom magatartásától tett függővé és azoktól hihetőleg már meg is voltak kevéssé kedvező hírei. „Ha háborút akartok, tegyétek meg indítványotokat és viseljétek a felelősséget!" — kiáltja a vita izgalmában a baloldal felé. Messzebb nem jutott a kérdés, mint ahol addig volt; de a nemzet-