Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
hadvezérekkel külön-külön is megbeszélve azokat. Felújultak a csúffá tett tervek, rendeletek emlékei. Az angol úr, különösképen, már Angliából némi kritikával jött el Görgei hadvezetésével szemben, pedig ott akkor még Görgei egyike volt Európa legnagyobb embereinek. Pulszky emlékezik meg arról, hogy kifogásolta Görgei rövidlélegzetü győzelmeit. A csaták helyei mind igen közel esnek egymáshoz. Görgei nagyot győz, de nem sokat nyer. 1 Kossuthnak már a háború alatt meg voltak a maga önálló gondolatai a hadvezetéséről. Minthogy közelebbről foglalkozott azzal, szenvedélyévé vált. Rendeletei, minden szerénykedései mellett is, elárulják hadvezéri tehetségében való hitét. Ha valami történt,, szívesen beszélt arról, mint saját tettéről, anélkül, hogy azt egészen úgy értette volna. Később szerette összehasonlítani szerepét nagy hadvezérek pályájával. Buzgó társa lehetett hát Henningsennek a háború rekonstruálásában ós az angol kapitány, (aki a spanyol háborúban szerezte ezt a katonai címet,) csak megerősítette hitében, hogy a magyar küzdelem a kellő egyetértés mellett sikerrel végződhetett volna. Henningsen jól ismerte az oroszt. Akkoriban világszerte hirdették Oroszország ellenségei, hogy a cár birodalma nagy, de ereje puha. Angliában ezzel érveltek azokkal szemben, kik tartottak az orosszal való összeütközéstől. Járvány, dezertálás fogyasztotta már Magyarországon az orosz hadat. A tisztikar is kedvetlenül harcolt. Mészáros tábornok még évek múlva is, csak a maga számára írt, _ bizalmas emlékezéseiben is azt jegyzi fel, hogy Paskievics csak az illendőség kedvéért folytatta a háborút és visszavonulni szándékozott, ha a tél beálltáig nem érhetne el döntő eredményt. 2 Mindez elmosta Kossuthban az aradi kétségbeesés emlékezetét. Es felidézte a pillanatokat, amikor ő még az utolsó aradi napokban is reményre tudott gyulladni. „Csak egy kissé több kitartás kellett volna," — gondol vissza még késő Öregkorában is a harcra. Fájdalmas visszaemlékezéssel a nemzet, a hadsereg és a vezérek csüggedésére és egy kissé saját kicsinyhitűségére is Aradon. Egyedül volt ő a vészes pillanatokban, amint egyedül érezte magát a nemzet is a nagyvilág részvétlenségének közepette. „Az elszigeteltségnek rettenetes érzete volt az, 1 Pulszky i. m. II. 275. 2 Mészáros Lázár Emlékiratai 270,
