Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

Talán kapott Kossuth otthon is hasonló jelentéseket külföldről. De különösebben nem hathattak azok reá, hiszen az utolsó hetekben minden értéktelen volt és lehangoló, ami nem jelentett gyors és tényleges segítséget. Szemére is hányták később minisztertársai Kossuthnak, hogy nem törődött eleget a külügyekkel. Most azonban, bármily félreeső helyén volt is a világnak, belekerült kissé a nemzetközi (érdekek forgatagába. És a szomorú kép után, mit a vezetése alatt álló ügy világhelyzetéről viddini feltartóztatása ébreszthetett benne, egész más látókört tártak fel Henningsen levelei. Az angol úr még oly világból indult el, mely tele volt lelkesedéssel és reménnyel a magyar harc iránt. A dicső tavaszi hadjárat rajongó bámulattal töltötte el az angol közvéleményt, mely eleinte közömbösen nézett küzdelmünkre. Az orosz beavatkozásban pedig kivétel nélkül minden párt veszélyt látott Angliára is. Gyűlések, tüntetések hosszú sora szólalt fel mellettünk. Henningsen is egy ilyen lelkes meeting küldötte volt. Azzal a feladattal jött, hogy a fegyverszállítások útját rendezze a Balkánon át; mert Angliából Pulszky tízezerszámra készült szállítani fegyvereket. Azután a magyar harcban akart résztvenni Henningsen; a guerillaháború minden fogását jól ismerte. Szeretett volna egyszer az orosszal megverekedni. Pulszky jellemzi így levelében az angolt, aki, úgy látszik, minden férfias óvatossága mellett is meleg hangulatot tudott kelteni maga iránt mindenütt. Pulszkyné is forró ajánlólevelet adott neki Szemere miniszterelnök feleségéhez. Henningsen, mint későbbi megjegyzéseiből kitűnik, hamar észrevette és rosszalta a viddiniek csüggedő szellemét, különösen pedig Kossuth apátiáját. Művelt és világlátott ember létére értett ahhoz, hogy az angol lelkesedést egész óriási horderejében tüntesse fel Kossuth előtt. Különben Kossuth közvetlen környezete is megemlékezik később arról, hogy minden eszközzel, még a kedvező hírek nagyításával is igyekeztek Kossuthot felrázni beteg hangulatából. Asbóth ezredesen kívül Guyon, valamint ennek segédtisztje, az angol Longworth, alkották Kossuth bizalmas társaságát. Longworth a sztambuli angol nagykövetnek, Canningnek környezetéhez tartozott Magyarországra utazta előtt. Canning pedig híres volt oroszellenes érzületéről és mint magánember, lelkesedett a magyar ügyért, úgy, hogy Longworth beszéde bizonyára élénken támogat-