Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
Nem kötelességérzet volt ez, nem elszántság csupán, hanem* boldog lendület, mely elvarázsolta hallgatóival együtt Önmagát is.. A boldogságvágy sugárzott ki ilyenkor egyéniségéből. A költői erő ennek a vágynak szolgálatában állott. Túl az emberiség börtönén, a végesség gondolatán, valami örökkévalót, abszolútumot átélni életében legalább egyszer.' Megdicsőülni itt a földön. A sóvárgás ilyen pillanatok után sejthető Kossuthban pályájának minden kiemelkedő eseményében. Néha nagy, nemes indulatokkal közeledett e gyönyörűség felé, néha földi sikerekben kóstolgatta ennek ízét. Önzése ezért volt végtelen, de magasabbrendű. Eletének ez az öntudatlan, de erős alapja rendült meg mostan. Küzködnie kellett azért, hogy régi hitét, a boldogságra való jogosultság tudatát visszaszerezze. Az ilyesmi talán nem játszik szemmellátható szerepet az emberek életében, de a tettvágy magával ragadó erejét mindnyájunkban az ilyén csalódások törik meg. Kossuth a harc esztendejében sokszor járt a megdicsőülés és a halál közötti utakon. Sikereket élt át, amelyek ritka embernek jutnak osztályrészéül és amelyek szinte már az örökkévalóság arányaiban is részt kérnek maguknak. Drámai élvezet, izgalmas gondolatával a mély szakadékok közt való járás-kelésnek; de ügy érezhette Kossuth r ilyesmit átélni felér az élettel is. Az ifjú ábránd valóra vált, a hős a halállal szemben állt; és győzedelmeskedett is. Közben voltak futó alkalmak, amikor a halál árnyéka valóban elsuhant közel fölötte és tartania kellett a végveszélytől. Ez alkalmakkor nem felelt meg mindenben az ideálnak, amit magával szemben támasztani szeretett; nem született vakmerő embernek. Félig öntudatlan kibúvókkal kellett élnie, de aztán mindent elfelejttettek és igazoltak belsejében a következett ragyogó sikerek. Mi hozhatná most meg számára ezt az igazolást ? Mi adhatná vissza a csodák vágyát, a költői kedv boldog szárnyalását? Katasztrófa után, piszkos vádak között, a Kelet egy nyomorult fészkében, életét és családja sorsát is veszélyben látva, lehet-e gondolnia még a régi Kossuth feltámadására? Mindenki úgy emlékszik meg ez időben Kossuthról, hogy az napjait mondhatlan kétségbeesés közt töltötte; Egy Bárdy nevű magyar katona leírja vele való találkozását. Olaszországból, az osztrák seregből szökve, érkezett Viddinbe Bárdy, ki Kossuthot már a békeidőkből is ismerte. „ Kossuthot keresi ?*
