Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

is inkább kértem, mert a pasa személyében nem bízom, — de mindhiába ! Canning és Aupick többször tudatták már a Portával ebbeli tanácsokat, de hasztalan. Tegnap ismét kérvén Canninget, megígérte, hogy maga személyesen menend a nagyvezérhez. Az utolsó napokban már két tanácskozás volt ezen kérdés felett, de eredmény nélkül. Nem tudnak megegyezni egymás közt, mi történjen a Viddinből való eltávozás után. Egy rész azt akarja, hogy alkalom nyújtassék az illetőknek azonnal eltávozni, ahová tetszik; a másik, hogy mindnyájan együtt, kíséret alatt vitessenek Adrianople vagy más helyre. Reményiem, hogy az elsők véleménye fog győzni, annál is inkább, mert valószínűleg az orosz cár már büszkeségénél fogva sem lesz ellene oly tervnek, mely a török birodalom határából eltávolítja azokat, kiket körmei közé nem kaphatott, azonfelül pedig jól tudja, hogy valamennyi lengyel emigráns Londonban nem árthat annyit, mint egy-két lengyel tábornok Törökhonban. Ausztria érdekei különbözők. De ki hallgat itten Ausztriára ? Ennélfogva tehát azt reménylem, hogy legfeljebb 8 nap alatt megmenekülhetsz a viddini nyomor élettől. Attól azonban, mit leveledben érintesz, mintha a Porta kényszeríteni fogna folytonosan itt maradni, épen nem tarthatsz, még azon esetre sem, ha a Porta kénytelen lenne megígérni, hogy a török birodalom határából nem engedend kimenni. Számtalan példa vau reá a Brussában örökre rendelt oláh emigránsok közt. Szó volt, hogy becsületszó adás mellett valamely várost fognak kijelöltetni, én azonban azonnal kértem mindenkit, hogy ne tegyék. Adjanak őrizetet, ha tetszik és amennyit tetszik; az őrizetet ki lehet kerülni, meg lehet szüntetni, de a becsületszót nem lehet visszaadni és nem lehet megtörni. Ami a tömeget illeti, van reménységem, hogy a colonisatio eszméje fog elfogadtatni, hanem attól tartok, hogy nem oly alakban leend elfogadva, mint óhajtható volna, t. i., mint a lengyel kozákok a Duna mentén, kik a birtokba adott földekért igen csekély adón kívül katonai szolgálatokat teljesítenek; nem ráják, azaz török alattvalók, hanem saját magokat kormányozzák némileg, háború alkalmával pedig contingenst adnak. Ilyen gyarmatosítás igen célszerű volna és a törökök is igen szeretnék, ha protestatiókat nem vonna az oroszok és talán ellenvetést a francia és angol kormányok részéről is maga után. Ily körülmények közt azonban csaknem katonai és török alattvalói minémüségre alapított gyarmatosítást lehet várni. Mi azon kívánságodat illeti, miszerint a Porta küldene valakit Widdinbe értekezés végett, bár magam is legjobbnak látnám, ismervén a körülményeket, azt hiszem, hogy jelenleg legalább ki nem vihető és azért e tárgyban lépéseket sem gondoltam célszerűnek tenni. Az angol kormánytól nem hiszem, hogy sokat lehessen várni arra nézve, hogy Magyarhon Ausztriába leendő bekebelezését megakadályozza; annyi bizonyos, hogy Lord Palmerston határozott tanácsot adott az osztrák kormánynak e részben. Schwarzenberg azonban röviden és azon megbántó kifejezéssel