Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
Betegség kezdett dühöngeni és csakhamar egyre forgolódtak a halottaskocsik a sátrak között. Sápadt, didergő emberek álltak a Duna partján és sóváran nézték a hajókat, mik hazulról jöttek vagy hazafelé indultak. A török pedig mégsem ereszti haza a szenvedőket, értelmetlen engedelmességgel valami ismeretlen paranccsal szemben. Kossuthnak most már nincsenek tervei az emigráció testületével, maga is átkozza a törököt. Nem bánja, ha tömegesen ácsorognak a menekültek az osztrák konzul lakása előtt és ha a tisztek és volt tisztviselők is egymásután adják be ott kérvényeiket a hazatérésre, kegyelemre. Az érvényesült hatalom nagy törvényhozó a meggyőződés számára is. Sötét ismeretlenséggel terül el odafönn a törvényes, az egész mult életen át megszokott császári hatalom. Az emberek kezdik valóban vétkeseknek érezni magukat. Őrültségnek és könnyelműségnek tűnik fel az, mit otthon szépnek és erénynek tartottak. Ami hiúság, becsvágy volt keverve mult politikai életük azon ötvözetébe, mit a közért, az eszméért való lelkesedésnek és küzdelemnek szoktak nevezni, az most mind bűnbánó élénkséggel válik öntudatossá. Szerepet vitt férfiak vannak, mint például Egressy, Batthyány István gróf, sőt egy pillanatra, úgy látszik, Kázmér gróf is, kik az amnesztiában várják az egyedüli mentséget. Gorove, a volt képviselő, a kegyelemkérés ügyében családjának írva, bocsánatot kér anyjától^ testvéreitől a keserűségekért, miket okozott. Ha visszatér a béke" — írja — „s ha nekem is szabad leend visszatérni! életem az elvonultságnak szentelem és nincs az az inger, mely abból engem kiragadjon." „Isten megáldja még egyszer — a fájdalom elönti keblemet — könnyezek". 1 Mások mohón gondolnak az élet kényelmeinek varázslatos emlékeire. Pénz körül forog mindenütt a beszéd, pletykák, rágalmak támadnak hazulról mentett kincsekről. A kártya nagy divattá lett. Ajtók nyílásánál aranyhalmazt vél látni bent, vidám társaság asztalán, a nyomorogva csavargó gyanúja. Kicsinyjellemü emberek 1 1849 szeptember 10. N. M. — Hazatérni kívánók kérvényei szeptember 10—19. Kriegs. III. Armeekmdo IV. Fase. Batthyány Kázmér szándékáról csak az osztrák kémek tudnak. — Zamoyski is pártolja ekkor a hazatérés tervét. Levele családjához szeptember 12. Zam. lt.
