Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

vesztett gyávákká tenni" fordítása: „unüberwindliche Helden verzagt zu machen." -— 19. 1. 4. sorban kimaradt: „vezényletben, tisztjeiben elnémetesítve." — 22. 1, 4. Bor : a szökések és visszaélések leírásánál kimaradt: „főbelövés, cassatio, semmi sem használt." — 2(5. 1. 2. sor: az országgyűlés békepártjáról szólván, a német szöveg kihigyta: „Azon párt által, melynek élén Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Szunyogh Kudolf, stb. állottak s melyben az erdélyiek kis kivétellel csaknem mind tartoztak." — 27. 1. 2. sorban kimaradt: „a sétatér hősei" terjesztették a reménytelenség szellemét. — A fordítás kézirata eredetileg törölte a 32. 1. első mondatát is a tisztek demoralizációjáról, de később ismét felvette a szövegbe és a német kiadásban csak. annyi a változás, hogy a tisztek egy részéről beszél, míg Kossuth általában a tisztekről. A hadjárat eseményeinek elbeszélésénél több apró részlettel bővíti a német szöveg Kossuth előadását. Néhol azzal a céllal, hogy katonai helyzetünket még előnyösebbnek tüntesse fel, mint azt K ossuth tette ; néhol pedig azzal, hogy Görgeivel szemben más magyar hadvezérek érdemeit kiemelje. 12. 1. 10. sorban a német szöveg a várak bő ellátásáról beszél, mely Kossuth szövegezésében nincs benn. 20. 1. utolsó soraiban Nagy Sándor debreceni vereségéről szólva, a német szöveg beszúrja, hogy a legkeményebb, legvitézebb védekezés után semmisítette meg az orosz a tábornok seregét. — Néhol oly részletekkel bővíti a fordítás a szöveget, melyek arra mutatnak, hogy az átdolgozásban a hadjárat valamelyik magasabbrangú katonai szereplője is részt vett. Minthogy a fordítás azokban a hetekben készült, amikor a diplomáciai bonyodalom a londoniakat is új reményre keltette, Kossuth szövegéből kihagyták a részeket, amelyek az' osztrákkal való békülés hajlandóságát mutatták. 36. 1. alulról 3. sorban, ahol Kosssuth az orosszal szemben szükséges erős Ausztriáról beszél, kihagyták a magyar szöveg következő mondatát: -Ha tehát érdekében van Angliának, hogy az Ausztriai ház kapjon s megtartson valami önálló erőt, az önállásnak valamely elemét, azon kell lennie, hogy Magyarország vagy egész független hatalom gyanánt szolgáljon a német császárság által erősíthető Ausztriának védfalul az orosz ellen; vagy az Ausztriai ház alatt maradva, históriai státus életének, nemzetiségének, constitutiójának feltartásával tegye képessé Ausztriát az orosz ellenében némi önállóságra vergődni." A 39. lapon kihagyja a német szöveg Kossuth politikai kombinációit, melyeknek valószerütlensége szembeszökő volt. E mondatokat Horváth Mihálynak a szabadságharcról szóló műve, III. K. 589. 1., közölte már némi kihagyással. Teljesség kedvéért ide iktatjuk a magyar kéziratok e részét: „Legkívánatosabbnak látnám, ha egy Coburg lehetne magyar király, oly szövetsécr alapján Ausztriával, hogy Ausztriának minden kül- vagy belmegtámadtatás esetében 100.000 ember fegyveres segítséget maga költségén adni köteleztessék, azonkívül még vagy 200 millió adósságot is elvállalhatna. Ha ez nem lehet, második óhajtás Leuchtenberg, mint magyar király. Ez lehetséges eszme, ezt különösen ajánlom. Ha ez sem lehet, angol mediatio Ausztria önállásának érdekében. Legalkalmasabb mód erre egy európai kongresszus, melyen egyszersmind a török, német s római dolgok is arrangiroztatnának. Iparkodni kellene azon lenni, hogy diplomatiai állásunk némileg fenntartassák s nekem, Batthyányi külügyminister ellenjegyzése mellett, megengedtetnék ezen értekezésekbe némileg befolyhatni. Ausztria irányában Magyarország consistentiája bázisául az 1848-iki sanctionált törvényeket kell sürgetni, mind azon concessiókkal, melyeket a nemzetgyűlés a különböző népfajoknak megadott. Ütközés köve a hadügy. Talán egyenlíthetne oly modificatio, hogy Magyarország 60—100.000 katonát tartoznék háború esetére segítségül adni Ausztriának s a civilista nevelésével valami adósságot is elvállalni."