Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

kodjunk róla, mert más mód a megmentésre nehezen marad. Én a törököknek ígéretet nem tettem és tenni tanácsosnak sem láttam, annyit ígértem mindössze, hogy tudatni fogom a dolgok állását és a javasolt módot; váljon el fogé fogadtatni, arról nem felelhetek, ajánlani részemről nem ígérhetvén. Én tehát tanácsot e tekintetben nem adhatok. Legjobban leend képes mindenki magáról határozni, azonban megemlítem ezen lépés valószínű következményeit. Én részemről azt hiszem, hogy ha a Porta egyszerűen megtagadná a cár kívánságát, minden fenyegetése mellett sem merne semmit sem tenni, hanem megelégedne a felelettel. Ha a Porta azt mondja, hogy musulman vallásra térvén át, ki nem adhatja az illetőket, a tiszteket seregébe veszi, mint a hadügyminister megígérte, úgy majdnem bizonyos a háború. A magyar háború Törökországba fog folytattatni. A törökök nem látják általában, de a ministerium átlátja és nem igen irtózik tőle, különösen a szultán két sógora. Ami a szempontot illeti, amiből az európai népek a magyar és lengyel menekülők ezen tettét tekintenék, azt hiszem, hogy azt gyávaságnak senki sem vehetné, hanem mintegy oly kijelentésnek, mely által az európai kabinetek eljárását rosszallaná és a magyar ügyet a török birodalom ügyéhez kapcsolná. Gondold meg mind ezt és kérlek, közöld a többiekkel is. Epen most kaptam újabb felszólítást a ministeriumtól. Egy gőzhajót küldenek, mely Czayka és az én levelemet viszi. Miket mondottak a ministerium néhány tagjai, Czayka leveléből fogjátok láthatni, melyet Bystranovskyhoz intézett. Röviden ennyi, a felelet még nem bizonyos, de valószínűleg a kiadás leend, ámbár az angol és francia követek engem és Czaykát még tegnap jó reménységgel biztattak. A török ministerium tudomása szerint a magyarok közt a te, Batthyányi, Mészáros és Perczel személyét kívánják különösen. A Porta azt tanácsolja, hogy a török vallást vegyétek fel; aki nyilatkozik ez értelemben, azonnal azon gőzhajóval, mely ezen levelet hozandja, ide fog hozatni, biztosíttatik neki, hogy ha akar, azonnal török útilevelet kap és tovább mehet; ha meg akar maradni ós katona, azon hivatalba fog a seregbe belépni, melyben a magyar seregben volt, a civilisták pedig el fognak mindennel láttatni. Ezen ígéreteket a szultán secretáriusa, a nagyvezér, Méhemet Ali pasa, a szultán sógora tudják és megerősítették. Ez tehát háború; úgy látszik, a szultán el van rá határozva. Gondold meg a dolgot és határozzatok. Tudom, hogy nem fogod megérteni, miért nem tagadják meg a kiadást, ha a háborútól nem félnek, — én sem vagyok képes érteni, de így van, ebben bízhatsz, én azt hiszem, hogy a gondviselés ujja ezen útat mutatja. Azt tanácslom, értekezz előbb a főbb egyénekkel és azután a többiekkel. Az ígéret és felszólítás mindenkit illet. Bizonyosan tudom, hogy a szultán igen szeretné. Határozzatok, de tartsátok meg életeteket a hazának; erősen hiszem, hogy nemsokára szüksége leend reátok. Méhemet