Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Hatodik fejezet Sumla
lesz már segíteni a dolgon. így gondolkozott tehát Kossuth a fegyverről, melyet népszerűsége ad kezébe akár a törökkel szemben is. Meg van győződve arról, hogy szeptembervégi fellépése, felidézvén a közvélemény felháborodását, erős szerepet játszott á diplomáciai bonyodalom keletkezésében. És meg van győződve arról is, hogy a bonyodalomnak egyik elsőrendű kérdése a magyar nemzet sorsának rendezése. Inti tehát levele végén Andrassyt, hogy a haza ügyét ne engedje a konferenciák huzavonáinak kétséges területére, míg a háborúnak utolsó reménye is el nem enyészik. 1 Növelhette Kossuth önérzetét az a hír is, hogy a távoli Amerika is a hatalmak mellé sorakozott, amelyek a kiadatás ügyében az északi hatalmak ellen felvonultak. Valóban így is volt ez; az IJnió követe felajánlotta a Portának kormánya segítségét az emigráció megszabadítására. „Sürgősen] meghívtak Amerikába," — írja december elején Kossuth Zamoyskinak. 2 . Minthogy a sztambuli tudósítások nyomán biztosra lehetett venni, hogy a Porta alattomban mégis csak számít az emigrációra jövő terveiben, Kossuthban mind erősebbé vált a meggyőződés, hogy az internálás gondolatát nemcsak gyáva meghátrálás hozta előtérbe, hanem az a törekvés, is, hogy a török kezeügyében tartsa az emigrációt szükség esetére. Resid ezért pártolja a kolónia tervét iß. A hadügyminiszter pedig, mint Czayka írja, egyenesen azért szeretné megtartani az emigrációt, hogy az előbb-utóbb mégis csak háborús ellentétekbe keverje a .Portát az orosszal. Ezért erőszakolja azt is, hogy minden renegátot hamarosan katonai szolgálatba vehessen; ezért toboroz egyre újabb renegátokat, akiket azután hirtelen be is oszt a hadseregbe. Czayka olyan erősen meg van győződve néha a töröknek jövő terveiről az emigrációt illetőleg, hogy egyenesen irigyli a magyar vezéreket, akik az internálás színe alatt Törökországban maradhatnak és előkészíthetik a menekültek tömegét jövő hivatásukra, míg a lengyel vezéreknek a cár követelése szerint el kell hagyniok Törökországot. Okosan és kitartóan meg kell itt Őriznünk helyünket, — írja; itt van az az egyedüli pont, ahonnan, ha fáradságosan is, de meg lehet indítani a harcot Lengyelország felszabadítására. Mert a cár nem nyugodott bele vereségébe, mit a kiadatás ügyében szenvedett. Csak húzza1 Nov. 24., 26. L. Iratok 52., 53. sz. 2 Dec. 1. L. Iratok 54. sz.
