Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

Ez a kíméletlen hangú tiltakozás egyúttal kísérlet is volt arra, hogy a törököt felrázza tehetetlenségéből. Szomorú napok következtek ezután, amelyekben meg kellett alkudni valahogyan az új helyzettel. De oly elképzelhetetlen volt az, amire az emigrációt ítélték, hogy nem annyira reményvesztettséget, mint inkább mindenre elszánt dacot látni az emigráns főnökök magatartásán. Az első sumlai hetekből fennmaradt iratok megrendülést mutatnak, de egyúttal meglehetős öntudatot is és fölényes meggyőződést. Senki sem gondolt arra, hogy a most végbement nagy világmegmozdulás, diplomáciai sürgés-forgás, a nyugati népek lelkes tüntetése, flották felvonulása minden mélyebb politikai háttér nélkül való lenne. A kitörő események eredetét természetszerűleg a magyar harcban kereste mindenki ós összefüggésben a magyar nemzet létkérdésével. Hiszen nemcsak Kossuth, hanem a nagyvilágbeli diplomaták is, még a katasztrófa legsötétebb napjaiban is, számítottak arra, hogy Magyarország sorsa európai konferencia elé fog kerülni. Megfoghatlan gondolat volt az, hogy a hatalmak és Törökország e pillanatban engedni akarnak ellenfeleiknek. Es engedni épen Ausztriával szemben; amikor az orosz üldözött lengyeléi csak kiutasításra lennének ítélve, tehát szabadok maradnának, akkor Ausztria áldozatait szégyenteljes fogságra akarnák kárhoztatni. Kossuthók meg voltak győződve, hogy az osztrák hatalom e pillanatban egyenlő a semmivel. Mihelyt pártfogó nélkül marad, összeomlik; a magyar lesz úr ott ismét minden segítség nélkül is. Es azt hitték, a világ is így nézi Ausztriát. Csak a megszokás ós kényelemszeretet viszi arra a diplomáciát is, hogy azt némileg még mindig tényezőnek tekintse. S némi tekintet arra, amit európai egyensúlynak neveznek; szükségesnek tartanak valami államtömeget a Duna mentén. Ezen a meggyőződésen alapszik a tiltakozó nyilatkozat politikai része is. Tudta ugyan Kossuth, hogy a török nem ellensége elvben az osztráknak, de azt hitte, a magyar harc után az előtt is megszűnt már Ausztria jelentősége. E régi államalakulásnak a magyar nemzet az igazi ereje, magva. Ha a magyar nemzet a török mellé áll, új szövetségest nyer az benne, de új ellenséget senkiben sem. Ezért tűnt fel konföderációs terve előtte úgy, mint amely mindent megold majd egy csapásra. Mindezekhez a gondolatokhoz hozzájárultak azok a valóban lelketrázó hírek, amelyeket a hazulról menekült honvédek hoztak.