Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
Mert ha az utolsó hetek kétségbeeséssel küzködő Kossuthjáról a remények Kossuthjára fordítjuk tekintetünket, a töredékesen fennmaradt adatok valóban azt mutatják, hogy ezt a Kossuthot a tevékenység lázában még mindig magával ragadta a szerencsés és nagyszerű fordulatokban való bizalom. Csak pár nappal előbb tüzesen reménykedő beszédet mondott Szeged népéhez: „E városból fog kisugárzani Európa szabadsága!" Mert a magyar ügy az orosz beütéssel a világszabadság ügye lett, az autokraták szövetsége lángba fog borítani újra mindent Európában. Nem a politikus céltudatos lelkesítóse, túlzása volt csupán ez a merész gondolat, hiszen Kossuth később is mindig büszkén elmerengve, mint hatalmas történeti jelenetre gondol vissza szegedi beszédére. S hivatalos leveleiben is gyakran ismétlődik az utolsó hetekben ez a gondolat. „Még semmi sincs veszve!" — mondta Aradon Nagy Sándor tábornoknak, amikor Görgei seregének érkezte után sietve küldte át annak hadtestét délre a Maroson. Ezt a hadtestet verte vissza most az osztrák, Schlick tábornok serege. Pár óra múlva azonban a rossz híreket jók követték; Kossuthnak jelentették, hogy sebesült tisztek érkeztek a délen folyt csatából és szerintük e csatát a hirtelen odaérkezett Bem tábornok, az új fővezér, diadalra fordította. Kossuth balsejtelmű lelkét ez a hír láthatólag ismét felvillanyozta. Ragaszkodott hitéhez a győzedelmes hírekben, amíg lehetett, hiába sorolták fel előtte a tényeket, melyek azok ellen szóltak. A rémkép elhomályosult, bár az osztrák Arad előtt maradt. Kossuth az izgalmak reszketése alatt is újra átadta magát az utolsó hetek haditerveinek. Összetörni egész erővel Haynaut, azután óriási menettel fel Komárom alá; felhasználni a téli hadjáratra a pihent Dunántúlt, átvinni a háborút Fiúmén vagy Ausztrián keresztül Olaszországba és feléleszteni újra a határokon túl is a népek szabadságharcát. 1 Aradon még huszonötezernyi harcedzett sereg volt Görgei kezén. Es ez volt az a pont, amely mélyen szántó emléket hagyott örökké Kossuth lelkén. A sereg Görgei kezén volt. Ha az emberfölötti módon reménykedni tudó Kossuthot átértjük, el kell hinnünk^ azt, hogy fájó meggyőződéssel emlékezett vissza 1 Irataim II. 271., IX. 268., 358. — Görgei: Mein Leben u. Wirken 87. fej. — Bp. Szemle 1881. 51. és 53. sz. — A szegedi beszédről Urquhart is: Progress of Russia 90.
