Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
48 INTERPELLÁCIÓK A MAGYAR ÜGYBEN. ciaországi forradalommal. Kossuth, akárcsak Washington, a polgári és vallási szabadság megtestesítője, 37 tehát olyan eszmék képviselője, melyek már régóta hagyományos elvek Angliában. A szigetország szabadelvű társadalma elégedetlen Palmerston politikájával, mert tétlenül nézi az egyenlőtlen harcot a magyar harctereken. 38 Hosszú beszédében nagy tudással ismertette Ausztria és Magyarország közjogi viszonyát, különösen hangsúlyozván azt, hogy Magyarország már akkor, amikor Habsburg uralkodó alá került, önálló állam volt; sőt alkotmánya csak hat évvel fiatalabb az angolénál. Osborne interpellációját elvbarátai támogatták. Monckton Milnes, s9 Pontrefact képviselője különösen kiemelte, hogy az orosz beavatkozás európai esemény. Roebuck szerint nem elég, ha a ház ez ügyben csak véleményét nyilvánítja: a kormánynak cselekednie kell és a beavatkozást meg kell bélyegeznie. 40 Thompson ezredes Bradfordnak, az angol szövőipar gócpontjának képviselője tiltakozott az ellen, hogy az orosz deszpotizmus az európai politikában jelentős szerephez juthasson. „Mi lett volna Angliából — monda —, ha 1688-ban idegen csapatok tiporták volna el dédapáinkat, mint ahogy ez most Magyarországon történik? ..." J. MacGregor, Glasgow képviselője mindenben helyeselte az előbbi felszólalásokat. Érveik azonban ellenérveket váltottak ki, mert Ausztria- • nak is akadt védelmezője Lord Claude Hamilton személyében, aki éles polémiába bocsátkozott Osborne-nal a magyar alkotmány szociális értéke felől. Monckton Milnest pedig ironikusan úgy jellemezte, hogy benne a költő szólalt meg, nem pedig a politikus, mikor a magyarok pártját fogta. Tagadta, hogy az „infámis" Kossuthnak szabadelvű hajlamai volnának: ő a feudális nemesség képviselője, mely sem adót nem fizet, sem a parasztsággal nem bánik emberséggel. Nem érdemes tehát ennyi szót vesztegetni az ilyen „alkotmányos" országért. 37 V. ö. Hegedűs Lóránt, Kossuth 1936. 225. 38 Hansard vol. 107, 785-786. 39 Később Lord Houghton. 40 Life and letters of John Arthur Roebuck. Edited by Robert E. Leader. London, 1897. 231.
