Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

II. Anglia és a magyar ügy

46 PALMERSTON BELENYUGSZIK AZ INTERVENCIÓBA. erdélyi várost — írta — a magyarok fosztogatásai és vérfürdői ellen.

30 Palmerston erre sem válaszolt. E magatartása tehát gyakorlatilag a magyar kérdéssel szemben való teljes érdektelenségét jelentette, amelyből logikusan következett, hogy a második orosz betörés alkalmával, májusban Buchanan angol követnek Szentpétervárra a következőket írta: „...bár az angol kormány sajnálattal veszi tudomásul Oroszország beavatkozását, de az okok, melyek azt előidézték ós a következmény, mely abból származhatik, nem késztetik a kormányt arra, hogy ez ügyben nyilatkozzék.. ."

31 A londoni orosz követet pedig bizalmasan felhívta, hogy „fejezzék be gyorsan" Magyarország pacifikálását, amit persze Brunnow örömmel jelentett Nesselrodenak.

32 Lakonikus ós határozott kijelentése tehát félre nem érthető: Palmerston belenyugszik Magyarország leveretésébe, ha az oroszok azt gyorsan hajtják végre. E barátságtalan közömbösségnek nemcsak a hivatalos, hanem a magas társadalmi körökben is akadtak hűséges hívei. A társaságban megindult magyarellenes propagandát Colloredo osztrák követ felesége, továbbá Metternich hercegné, a menekült osztrák kancellár neje és Lady Jersey, Esterházy herceg, volt magyar külügyminiszter fiának, Miklós-Pálnak anyósa irányították. Nyiltan beszéltek még Lipót belga királyról is, akinek szava az angol udvarnál súlyosan esett a latba. Tekintettel azonban az osztrák udvarral való benső kapcsolataira, érthető volt, hogy magyarellenes álláspontra helyezkedett. Pulszky minderről jól volt értesülve ós sokat töprengett azon, hogy e kártékony befolyásokat miképen sikerülhetne neki hathatósan ellensúlyoznia.

33 30 Irányi—Chassin, Histoire politique de la revolution de Hongrie 1847/49, 471—472. 31 Corresp. London, 1849 máj. 7. 32 London, 1849 máj. 11. HHStA. Wien. 33 Pulszky—Batthyány mint előbb.