Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

sorsot választhatnék, azt választanám, hogy szabaddá tehessem a világot, de úgy, hogy magamat semmi tisztelet ne érjen s sem nevemet, sem emlékezetemet fény avagy dicsőség ne környezze. Szeretnék lenni, mint a szerény viola, mely a levegőt illattal tölti be, de maga észrevétlenül hervad el. Fájdalom, ez így nem lehet. Ki hazájának s az emberiségnek akar élni, resignálni kell magát arra, hogy az emberek figyelmének égető sugarai alatt izzadjon s a taps dicsőségét is tűrje — mert ez pályájának fatalisticus attribútuma. Ezt ki nem kerülhetem, de nekem ez teher, nem jótétemény. Ennyire nem lévén semmi magáncélom, érdekem vagy hiúságom, óhajtom, hogy ezredes úr mind maga áthatva legyen a gondolattól, mind minden másokkal megértesse, hogy aki nekem hűséget fogad, magát, munkáját és tehetségét nekem felajánlja, az nem nekem szolgál, nem nekem ajánlotta fel magát, hanem az ügynek, melynek én is csak szolgája vagyok. Jól vagy rosszul, mindegy, de úgy állanak a körülmények, hogy az általam lobogtatott zászló körül van remény legtöbb erőt összegyűjteni azon harcra, melyet vívni kell, hogy szegény elnyomott hazánk szabaddá s függetlenné s a. világszabadság egyik szegletkövévé legyen. E körülményeket nem én választám. A viszonyokban nyilatkozó Isten ujja alakította azokat, Nekem, mint minden becsületes embernek, nem szabad vonakodnom bármi nagy, nehéz és tövises kötelességet elvállalni, melyet Isten számomra kijelölt. Én hát vállalom hiúság, nagyravágyás, önérdek nélkül s mindenkit, ki hasonló elvek által lelkesítve, hasonló meggyőződéstől vezetve azon zászlóhoz áll, melyet én tartok, hűségi kötelességbe veszem, nem magam iránt, hanem azon ügy iránt, melyet e zászló képvisel. De épp azért kérlelhetetlen is leszek ezen hűségi kötelesség megkívánásában. Aki engem magamat bánt, csal vagy ront, megvetem vagy megbocsátok neki, magánügyeimben gyengéd tudok lenni, mint minő egy gyermek kedélye: de ki a haza megszabadítására, a közszabadság diadalára intézett törekvéseimnek útjába áll, aki itt megcsal, elárul, vagy csak könnyelműségi hibából is az ügyet veszélyezteti, azt eltiprom engesz-