Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
SZALAY SIKERTELENSÉGE. 39 bury útján pedig — vaskos humorral — Koller báró osztrák ügyvivőhöz utasította azzal a megjegyzéssel, hogy „a brit kormánynak csak annyiban van tudomása Magyarország létezéséről, amennyiben az osztrák birodalom alkotórészeinek egyike..." 14 Koller különben csak Eddisbury közlései alapján értesült Szalay kísérleteiről és az angol választ örömmel adta Schwarzenberg tudomására. Szalay azonban nem nyugodott meg az elutasításban. Felkereste Bunsen londoni porosz követet, akit szívélyes viszony fűzött Palmerstonhoz, majd ajánlósorokat kért Leiningen hercegtől, a német központi kormány miniszterelnökétől, aki Viktória királyné féltestvére volt. Emlékiratot szerkesztett annak igazolására, hogy nem mehet el Kollerhez Eddisbury tanácsára, mert Ausztria nyíltan háborúban áll Magyarországgal. Kifejtette a hazai küzdelem politikai és lélektani okait, majd újólag kérte Palmerston támogatását. Persze Eddisbury ismét elutasító választ adott, mialatt rokona, F. W. Browne kapitány Teleki László útján a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 15 Szalay e sikertelenséget annak tudta be, hogy a magyar kormány elmulasztotta a külföld, jelesül Anglia figyelmét a való eseményekről rendszeresen tájékoztatni, 16 melynek ismerete alapján a közvélemény bizonyára mellettünk foglalt volna állást; a kormány pedig a közvéleményhez igazodott volna. Teleki, aki már 1848 szeptember óta Párizsban élt, mint a kormány félhivatalos képviselője, valósággal elkeseredett Szalay eredménytelensége felett. Pedig sokat remélt attól, hogy Palmerston, aki pedig nem jó szemmel nézte az orosz hatalom növekedését, a magyarság mellé áll, ha meggyőződik az orosz 14 Corresp. 107; Koller— Schwarzenberg, Rapp. No. 1. A/B. London, 1849 jan. 2; Rapp. No. 6 D 1849 jan. 14. HHStA. Wien. 15 Teleki őrnagynak nevezte ki. Browne az osztrák harcvonalon szerencsésen átjutván, Kossuthnál jelentkezett. Később Konstantinápolyban a magyar kormányt képviselte. Jelentéseit Világos után az aradi kazamatákban találták meg. V. ö. H. Pol. Interna Fase. 6, 1849 jún. 3, 12, 17, 26, júli. 4. HHStA. Wien. 18 Szalay—Teleki, London 1848, dec. 21; Horváth M. Magyarország függetlenségi harcának története 1848/49. Bpest. 1865. II. 47.
