Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Előszó

ELÖSZÖ, I Az újabb korra vonatkozó történeti források feltárása igen terhes feladatot ró a kutatóra. Hosszú évek fáradságos munkáját és gyakran külföldi levéltárak, könyvtárak és gyűjtemények átkutatását kell vállalnia, ha az események finomabb vagy sokszor elmosódott összefüggéseit a források világánál megismerni óhajtja. Így van ez a Kossuth-emigráció forrásainak feltárásánál is, mely sok magyar sorstragédián kívül a XIX. századi magyar külpolitika jelentős fejezeteit is magában foglalja. Valóban a tizenkettedik órában valósult meg a Magyar Történelmi Társulat néhai nagynevű elnökének, Klebelsberg Kunó grófnak azon elhatározása, amellyel a 49-es magyar emigráció anyagának kiadását a Társulat újabbkori történeti forrásainak sorában programmba állíttatta. E mozgalmas kor nagy harcosai már régen elpihentek, küzdelmeik írott emlékei pedig sokszor nyomtalanul szétszóródtak. Volt, aki maga semmisítette meg évtizedeken át őrzött levelezését, másoknál pedig elemi csapások végezték el ezt a munkát, melyet az önkéntes számkivetés testi-lelki szenvedéseinek, sőt végső elkeseredésüknek hatása alatt előbb-utóbb maguk végeztek volna el. Szomorú példa erre Kossuth egyik bizalmasának, a Makk-féle felkelésben jelentős szerepet vitt Gál Sándor honvédezredesnek esete, aki egy hosszú, sikertelen élet boldogtalansága tudatában a kiáradt Mississippire bízta levelezésének sorsát. Aligha lehet elfogódottság nélkül olvasni az emigráció forrásait, melyeknek minden lapja a nemzetállamban való mélységes hitről és az emésztő honvágyról tanúskodnak. A mult század derekán rövid hónapok alatt nagyot fordult a történelem kereke. Eleinte két világrósz rokonszenve kísérte küzdelmeinket, majd Világos után Kossuth törhetetlen energiája