Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

VII. Kísérletek a haza felszabadítására

bankjegyekre beváltani. Hisz miért ne kaphatna ő is a magyarságtól tetemes anyagi segítséget a felkelés költségeire, mint ahogy Mazzminek is sikerült hasonló célra honfitársaival kölcsönt jegyeztetnie. Persze Varga ezúttal sem Kossuth, hanem az osztrák kormány és a saját érdekeit tartotta szem előtt, amikor e megbízást elfogadta, amiről különben annak teljes eredménytelensége világosan tanúskodott. Ezzel aztán a haza felszabadításának anyagi lehetőségei is egyelőre kimerültek és az annyi fáradsággal felépített szervezet most már a feltartóztathatlan bomlásnak nézett elébe ... * Tehát Kossuth mélységes hazaszeretete, rendületlen hite a Dunamedence egységében és a magyar állam elkövetkező önállóságában, törhetetlen energiája elveinek hirdetésében és nem utolsó sorban páratlan sikere Angliában és Amerikában, távolról sem voltak elegendők arra, hogy az abszolút hatalmak szövetkezett ellentállását, valamint az emigráns társainak alkalmatlansága vagy sikertelensége, árulása, illetve megértés nélküli kritikája által okozott károkat valamiképen ellensúlyozhassa: ebben rejlett egyéves emberfeletti erőfeszítésének minden tragikuma és terveinek elkerülhetetlen összeomlása. Munkásságának sikertelenségét csak elősegítette az a körülmény, hogy egyébként fenkölt egyénisége a lelkében élő romantikus politikai hajlamokat legyőzni nem tudta, amelyek őt aztán állandóan olyan reményekre bátorították fel, sőt cselekedetekre ösztönözték, amelyek a Habsburg-monarchia szerves kialakulásával szemben minden reálpolitikai alapot nélkülöztek. Éppen ezért délibábos reményei, melyekhez még éveken át rendíthetetlenül ragaszkodott, lassankint mint homokhegyek omlottak össze és hosszú, mozgalmas életének a haza függetlenségére irányuló törekvéseit maguk alá temették. Odahaza pedig ezalatt még éveken át működött a kötél mindaddig, míg e romantikus, de sikertelen kísérleteinek összes emlékeit el nem tüntették...