Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
VII. Kísérletek a haza felszabadítására
Különben is minden levél telve volt bizalommal a jövő iránt, mely „biztosan a demokrácia győzelmét hozza majd meg". Mazzini is azt írta, hogy minél vakmerőbb volt Napoleon államcsínyje, annál váratlanabb lesz a demokrata forradalom, mely elsöpri majd az ellenpártot. Máris izzik a tűz Spanyolországban. Katalónia és Aragónia azonnal kikiáltaná a köztársaságot, ha volna elég fegyvere a forradalomhoz. Adhatnánk csak nekik 7—8000 fegyvert — írta Kossuthnak —, mi lennénk ott is a helyzet urai. És ha ott a várva-várt nagy nap elkövetkezik, kiszámíthatatlan lesz a hatás, amelyet a francia demokratákra gyakorolni fog! . . . E reményben Mazzini már tárgyalásba kezdett Orense képviselővel, a spanyol demokrakták vezérével, 159 anélkül azonban, hogy e tárgyalások gyakorlati eredményre vezettek volna. Lemmi különben ugyanolyan optimista volt a jövőre nézve, mint maga Mazzini. Csupa bizalom és készség áradozott soraiból. Végre kézhezvette Kossuthnak várva-várt levelét is, melynek sorai közül azt olvasta ki, hogy nagyhorderejű tervek vannak New Yorkban kialakulóban. Kossuth ugyanis, bizalmasainak jelentése után, újra átgondolta a helyzetet. Nyilvánvaló volt, hogy központi fekvésénél fogva Olaszországnak kell a felkelést megkezdeni, mely keleten Magyarországra, nyugaton pedig Spanyolországra terjed majd át és Franciaországot is feltétlenül magával ragadja. Az olasz felkelés azonban a lakosság, a Lombardiában állomásozó magyar és horvát katonák, továbbá a svájci zsoldosok sikeres együttműködésétől függött. Mindezt azonban még alaposan meg kellett szervezni és fegyverekre is szükség volt, melyekkel azonban Mazzini nem rendelkezett, mert forradalmi kölcsönét — az egész kontinensre kiterjedő szervező és propaganda tevékenységével — hamarosan elköltötte. Mindenekelőtt azonban biztos támpont kellett, hogy a lassanként beszerzendő hadiszereket a kitörés időpontjáig meg lehessen őrizni. E feladat viszont nemcsak a lombardiai, hanem az erdélyi betörésnél is még megoldatlan volt. 159 London, 1852 ápril. 23. Kastner i. m. 59-60.
