Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
I. Szabadulás
8 KÖZELEDIK A SZABADULÁS. Klezlnek valóban igaza volt, "mert Aalinak nagy fáradtságába került a minisztertanácsban Kossuth további fogvatartását keresztülvinni. Azonban mégis megkockáztatta Klezl azt a kérdést, hogy miért nem tartja be a porta a bécsi kormánynak tavaly adott szavát. Miért nem várja be Ausztria előzetes hozzájárulását az internálás megszüntetéséhez. Nem csinált titkot abból sem, hogy az osztrák kormány aligha látja jelét Magyarország konszolidálásának, ami pedig — a megállapodás szerint — előfeltétele lett volna Kossuthók szabadulásának. Aali helyettese, Fuad effendi szokatlan határozottsággal hárította el magától Klezl kérdéseit. Hát addig tartsuk fogva Kossuthot — monda —, míg a világ vége el jő? ..." Klezlnek látnia kellett, hogy vesztett ügye van. Egyetlen reménye volt még, hogy sikerülnie fog a szabadulók listáját minél kisebb létszámra leszorítani. Ebben neki akaratlanul bár, de maguk az emigránsok is segítségére voltak, mert Kossuth nélkül nem akartak Kutahiából eltávozni. Azonkívül Kossuth is tartóztatta honfitársait. Sőt mikor elszállításukra került a sor, hű embereivel bezárkózott mindaddig, míg a többiek Kutahiából el nem távoztak. 18 Mintegy hatvanhárman kerültek el ekkor Kutahiából és Konstantinápolyból. Azonban nem Amerikába, hanem Angliába mentek, mert Homes, az amerikai miniszterrezidens helyettese az idő rövidsége miatt nem tudta kellő időre az emigránsok elszállítására kijelölt Mississippi gőzfregattot a Dardanellákba rendelni. Így az angol Oriental Peninsular Társaság egyik gőzöse vette fel a menekülteket, hogy őket Liverpoolba szállítsa. Onnét már az angol kormány vállalta Amerikába való áthajózásuk költségeit. Schwarzenberg dühe a porta ellen csak fokozódott, mikor Klezl útján a történtekről értesült. Élénk bizonyságul szolgál erre az az utasítás, melyet a nyugalmazott Stürmer helyére kinevezett új internuncius részére Klezlnek megküldött. Ez utóbbit egyben felhatalmazta annak bejelentésére, hogy gróf 17 Klezl— Schwarzenberg Rapp. No. 35 B. Konstantinápoly, 1851 ápr. 30. No. 38 A-C, 1851 május 10. HHStA. Wien. 18 Klezl— Schwarzenberg Rapp. No. 40. Konstantinápoly, 1851 máj. 17. HHStA. Wien.
