Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
IV. Amerika és a magyar ügy
SCHWARZENBERG ÉS HÜLSEMANN 155 utazott. 39 Itt értesült az angol és amerikai lapokból Breisach és Clayton levélváltásáról, ami a bécsi külügyminisztériumban is nagy feltűnést keltett. Schwarzenberggel átbeszélte a tennivalókat. Véleménye szerint Clayton bizonyára kitérő választ ad majd néki, ha kérdést intéz hozzá Breisachhoz írt levelének célja felől. Clayton ezt nópszerűsóghajhászásból tette — jelenté Hülsemann —, de számításon kívül hagyta, hogy ezért a wbig-párttal fog még meggyűlni a baja. Nem volt sok kilátás arra, hogy Schwarzenberg diplomáciai úton kapjon elégtételt. Annál is inkább kívánatosnak tartotta Hülsemann, hogy a bécsi kormány valamilyen formában éreztesse elégedetlenségét. „Jó volna ezt a népséget kissé megbüntetni", írta bizalmasan Schwarzenbergnek. Ennek egyszerű módja volna, ha pár hónapra eltávozhatnék az Unió területéről. Ezalatt bejárhatnám Cubát és Mexikót, hogy az ottani viszonyokról a kormányt tájékoztassam. 40 De Schwarzenberg nem látta szükségét annak, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjék. Különben is tartózkodó volt Hülsemannal szemben, aki mindjárt fogalmazványban terjesztette eléje azt az utasítást, melyet a maga részére kérelmezett. 41 Hülsemannak nem volt Bécsben jó híre. Kalandornak, nagy törtetőnek tartották. E hannoveri származású irodalmár még vallásának megváltoztatására is kész volt, csakhogy a katolikus Habsburgok udvarában érvényesülhessen. Rendkívül becsvágyó ember lévén, minden törekvése előkelő összeköttetések szerzésére irányult. Egy ideig Don Miguel portugál infáns nevelője volt; ezért Bécsben nyert állása a Wiener Jahrbtfcher-nél, majd 39 Hülsemann—Schwarzenberg, Rapp. No. 21. Boston, 1849 szept. 17. HHStA. Wien. 10 Hülsemann—Schwarzenberg, Rp. No. 19. Wien, 1849 aug. 18. HHStA. Wien. 41 Ebben Clayton levelére nézve a következőket írja: „... ne faites pas mention de l'af faire de la Hongrie, si non pour leur (T. i. Clay tonnák és az elnöknek) dire, que c'est heureusement une affaire finic; ni de leur mauvaise conduite. Mais si Mr. Clayton vous parle de sa lettre, ce qui est trés possible, dites lui politement, mais franchement, que c'est une honte ..." Rapp. No. 19. reserve. Wien. 1849 aug. 18. HHStA. Wien.
