Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

III. Fogadtatás Angliában

AZ UDVAR KOSSUTH-ELLENES MAGATARTÁSA. 131 mert nem találta összeegyeztethetőnek azzal a korrekt viszonynyal, melyet Ausztriával és Oroszországgal fenntartani óhajtott. Különösen Albert herceg ítélte el Palmerston konstantinápolyi politikáját és mindent elkövetett, hogy azt még idejében ellensúlyozhassa. A nézeteltérések az ötvenes évek elején robbanásig feszültek és Russellnek súlyos gondokat okoztak. A schleswigholsteinL kérdésben Palmerston Dánia pártjára állt, amiért Albert herceg reá rendkívül megneheztelt. A herceg mögött Stockmar Keresztély Frigyes báró állt, aki háziorvosa és külügyi kérdésekben bizalmas tanácsadója volt. E belga a brüsszeli udvar erős osztrákbarát felfogását képviselte. Ebből magyarázható az a megvetés, amellyel — magyarbarátsága miatt — Palmerstonnal szemben viseltetett. Kétségtelen, hogy Stockmar felfogásai a hercegen keresztül a királynéra is befolyással volt és Kossuth körútja idején a magyar üggyel szemben való tartózkodásukat,, illetve Palmerstonnal szemben érzett ellenszenvüket nagy mértékben fokozta. „Azt hiszem, hogy néha nem teljesen épeszű"' — írta Stockmar határtalan iróniával Palmerstonról.

69 Ez utóbbi kétségkívül tudott e lesújtó véleményről, aminek természetes következménye volt, hogy makacs ellentállása megingathatatlanná vált, mellyel a Kossuth-ügyben képviselt álláspontjához ragaszkodott.

70 Mikor a királyné Kossuthnak Southamptonba való érkezéséről tudomást szerzett, Russellt felszólította, hogy akadályozza meg Palmerstonnak Kossuthtal való találkozását.. Ugyanis attól tartott, hogy ennek hátrányos következményei lesznek arra a jó viszonyra, melyet hagyományosan ápolt az. orosz és osztrák udvarokkal. Russell nem osztotta a királyné felfogását. Neki nem lett volna kifogása az ellen, ha Palmerston Kossuthot mindjárt partraszállása után fogadja és ezzel módot nyújt neki, hogy köszönetét fejezze ki a portánál való közbenjárásáért, mellyel szabadlábra való helyezését elősegítette. Ugyanis nem szívesen avatkozott volna bele abba, vájjon Palmerston fogadja-e' 69 Stockmar Baron: E. von, Memoirs of Baron Stockmar, London,. 1873 II. 459. 70 Newman F. W. Reminiscences of the two Exiles, London, 1888 29—31-