Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
III. Fogadtatás Angliában
100 KOSSUTH ELSŐ BESZÉDEI SOUTHAMPTONBAN. haladás, amelyet az angol nyelvben elérnie sikerült. Viddinben még Canninghez intézett kérelmeit francia nyelven fogalmazta és csak Kutahiában kezdett el rendszeresen angolul levelezni. Angolnyelvű szónoklatai azonban pompás stílusán is messze túltettek és a londoni sajtóban — a Timest sem véve ki — meleg visszhangra találtak. Alighogy a kikötőből a sokaságon átvergődve a polgármester házához érkezett, a tömeg lelkes üdvözléseinek engedve a balkonra lépett, hogy elmondja első beszédét. „... Hét héttel ezelőtt még fogoly voltam — így szólt — s íme most már szabad vagyok. Szabad vagyok, mert ez a dicső Anglia akarata Volt, azé az Angliáé, melyet az emberiség géniusza választott ki nagyságának mintaképéül, a szabadság szelleme pedig otthonául .. . Uíl Ezen udvarias szavakra szűnni nem akaró taps volt a válasz, melytől a szigetország heteken át visszhangzott. Ugyanaznap este tartotta meg nagyszabású beszédét a városházán, ahol az elöljáróság élén a polgármester köszöntötte. Kossuth szavait először Viktória királynéhoz intézte, aki a trónon a szabadság eszméit képviselte. Majd az angol alkotmány előnyeit fejtegette a franciával szemben, melynek minden gyöngesége a központosításban gyökerezik. Az angol önkormányzat szelleme mindig védelmet nyújtott a forradalmi törekvésekkel szemben, éppúgy, mint Magyarországon, ahol háromszáz éven át „az önkormányzati intézmények őrizték meg az alkotmányos szabadságot a Habsburgok által kifejtett nyilt erőszak és titkos intrikák ellen.. ." 12 E közel egyórás beszéd másnap a londoni lapok legérdekesebb közleményei közé tartozott, amelyek annak mérsékelt hangját egyhangúlag dicsérték és kiemelték rendkívüli szerénységét, mellyel minden személyes érdemet magától elhárított. Az ünnepeltetést — monda Kossuth — csak úgy fogadhatja 11 Headley i. m. 234. 12 A meeting résztvevői végül kedves meglepetést tartogattak Kossuth részére, mikor átnyújtották neki azt a magyar nemzetiszínű zászlót, melyet a newyorki magyarok küldtek a szabadságharc alatt a pesti kormánynak. E zászlót a vámhatóságok Angliában visszatartották, míg végül is az összeomlás után nem volt többé magyar kormány, melynek részére azt az angol posta továbbíthatta volna. V. ö. Headley i. m. 240.
