A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Források - IX. A MAGYAR HADIFOGLYOK SORSA
A magyar hadifoglyok sorsa 59 117. Részletek a Hadifogoly-Újság 2. évfolyamának 8. számából Budapest, 1920. április 15. A Honvédelmi Minisztérium hadifogoly csoportjának hivatalos lapja beszámol a magyar békedelegációnak a hadifoglyok érdekében végzett munkájáról, ismerteti gróf Apponyi Albert e tárgyban írott jegyzékét és a békekonferencia válaszát. Az újság kivonatokat közöl az Amerikai Magyar Szövetség orgánumából, az Amerikai Hírlapból. Eszerint a szervezet Nagybizottsága 2000 dollárt gyűjtött és juttatott el a Dán Nagykövetséghez a szibériai magyar hadifoglyok támogatására. Az irat jelzete: MNL OL K 73-1920-24-6674. - Eredeti példány. 2. évfolyam. 11)20. április 15. HADIFOGOLYDJSÄC M. kir. Honvédelmi Minisztérium hadifogoly csoportjának hivatalos lapja. A magyar békodologáció munkája a hadifoglyok érdokéban. Gróf Apponyi Albert, a magyar békedrlcgáció nagynevű elnöke, mielőtt másodízben Neuulybe elutazott, a hadifogoly hozzátartozók egyesületei elölt kijelentette, hogy sokat szenvedett hadifoglyaiflknak hazaszállítását minden erővel elő fogja segíteni és egyik legsürgősebb feladatának fogja tekinteni, hogy hadifoglyainkat az entente még a béke ratifikálása előtt haza engedje. Hangsúlyozta ekkor gróf Apponyi Albert azt is. Aiogy legfontosabb feladataink közé tartozik az is. hogy h hazaszállításhoz szükséges költségeket előteremtsük. Most. amikor a magyar békcdelegáció másodízben iött vissza Neuillyből, már pozitiv ered- ményekkel számolhat be arra vonatkozólag, hogy a magyar hadifoglyok és polgári internáltak érdekében tényleg sikerült a legfelsőbb Tanácstól engedményeket kieszközölni. A legelső pozitiv eredmény az, hogy a Francia- országban lévá magyar hadifoglyok hazaszállítását a Legfelsőbb Tanács még a béke aláírása előtt megengedte. Ez az eredmény azért is k ti Ionos fontossággal bir. mut egyetlenegy ellenséges államnak sem sikerült hadifoglyaik hazaszállítását a béke megkötése előtt kiforszirozni. A második pozitiv eredmény, hogy a Legfelsőbb Tanács megengedte, hogy a szibériai hadifoglyaink hazaszállításának előkészítése végett egy magyar misszió Szibériába kiutazhasson. A magyar békcdelegáció nagy súlyt helyezett arra, hogy a messze idegenben lévő hadifoglyainkhoz magyar testvérek odú juthassanak, mert bár a legnagyobb elismeréssel kell adózni az olt működő különböző nemzetiségű segélyezési bizottságok működése iránt, mégis mindnyájunknak nagy megnyugvás az, ha tudjuk, miszerint magyar emberek is vannak olt, ahonnan annyi keserűség, annyi sóhaj szállt hozzánk és mi eddig nem tudluidi rajtuk segíteni. Különös, hogy épen alibim az időben, amikor a békedelegáció Neuillyben minden érvet felhozott arra, hogy ezen misszió kiutazására az engedélyt megszerezze, itthon több oldalról hangzottak nyilatkozatok, amelyek azt igvePortórocDlas • Kér. Min. 20.940/16. 1919. rendeleté értslmébea. kezlek bizonyítani, hogy egy magyar missziónak Szibériába való kiküldése nem időszerű, mert a tengeren való hazaszállítás a szárazföldi hazaszállít isi tervvel szemben mindinkább háttérbe szorul. Minthogy azonban egy céltudatos, minden eshetőséggel számoló és a végcélt — a hadifoglyok hazahozatalát — szem elölt tarló munka nem befolyásolható a sokszor talán reánk nézve kedvezőtlenül is változó pillanatnyi vagy átmeneti és nem mindig ntegbiz- ható jelentéseken alapuló helyzetképek által, ebben az esetben is egyenesen haladtunk a kitűzött cél felé. Jól tudjuk azt. hogy ez id Aszerint a Bajkál-tótól keletre fekvó területeken lévő hadifoglyaink száma ötvenezer körül lehel, igaz az is, hogy ezek közül csak körülbelül tízezer fö van amerikai és japáft fenhutóság, alatt tehát közel a tengerparthoz, de a márciusi amerikai hirek szerint Koltsak admirális utódja. Szcmenoff tábornok elrendelte az összes foglyok elbocsátását és megengedte, hogy azok haza térjenek. Ez a lény pedig annyit jelent, hogy a hadifoglyok nagy része nem nyugat felé, Szöv- jetoroszország felé fog vánddtolni, amelyen keresztül a hazatérés kockázatos, hanem Wlndi- vosztok felé fog tódulni, ott remélve, hogy hajóval minél előbb haza juthat. A párisi tanácskozások beigazolták azt is. hogy azon itt elterjedt hirek. miszerint Wladi- voszt okot. a különböző interalliált missziók elhagyták volna, tévedésen alapulnak, amennyiben a francia külügyminisztérium épen ezen missziókkal Wladivosztokbnn állandó kábel- összcköltctésbcn áll. sőt a legutóbbi kedvező híradás szerint Wiadivosztokba japán csapatok vonullak be. Kérdeni már most. vájjon nem lesz-e ezen magyar missziónak W'ladivosztokban működési tere 7 Kérdem, nem lett volna-e megbocsájt- hallan mulasztás lemondani arról, hogy magyar- emberek a ß év óta fogságban szenvedő honfitársaikat Szibériában felkeressék, épen azokat, akikrő1 idehaza mindezidcig lépten-nyoinon azt a hirt terjesztették, hogy a magyar haza megfeledkezett róluk, nem törődik velük; kérdem, nincs-e szükségük arra, hogy' ezen szerencsétlen honfitársainkat, akik a hazai helyzetről hiányosan vannak informálva, magyar érzéssel n hazn- V amr .. j.i.,. i.-.i_ i._ Jj \1 uríiiü i "Í:J 118. Kimutatás a hadifoglyok által magukkal hozott asszonyokról és leszármazottaikról Székesfehérvár, 1921. november 16. Havranek József, Fejér vármegye alispánja felterjeszti a külügyminiszterhez Heltay Jenő, a székesfehérvári járás főszolgabírája által aláírt kimutatás másolatát. A felterjesztés érdekessége, hogy fejléc hosszúpecsétként tartalmazza a Horthy-korszak ismert jelmondatát: „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország". Az irat jelzete: MNL OL K 73-1919-22-ad 88660. - Eredeti, gépelt és aláírt felterjesztés és kézzel írt, hitelesített kimutatás másolata.
