A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
BEVEZETŐ Kiállításunk az első világháború kitörésének centenáriumi évfordulójára készült azzal a céllal, hogy ízelítőt adjon a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára háborúval kapcsolatos forrásaiból, főként azokból, melyek a háború gazdasági és társadalmi hatásait tükrözik. A források nagyobb része a hátország helyzetét mutatja be, de helyet kaptak összeállításunkban azok a hivatalos és személyes iratok is, amelyek bepillantást nyújtanak a magyar katonák sorsába. Az első világháború a korábbi háborúkhoz képest sokkal jelentősebb gazdasági és társadalmi hatással járt, mivel ez volt az első totális, indusztrializált háború, ami addig ismeretlen méretű és jellegű erőfeszítést igényelt a hadviselőktől, beleértve a kivezényelt milliós embertömeget, azok ellátását hadianyaggal, élelmiszerrel, ruházattal. A két tábor, az antant és a központi hatalmak olyan öldöklő háborút vívtak több mint négy éven át, ami minden korábbi képzeletet felülmúlt. Még a háborúra leginkább felkészült német hadvezetés is legfeljebb néhány hónapos katonai konfliktusra számított, s kezdetben az új típusú háború anyagigénye is szokatlan volt: a német hadseregnek már 1914 októberére elfogyott a lőszerkészlete.1 Ekkorra a vezetők felismerték, hogy ezt a háborút nemcsak a csatatereken vívják: a győzelemhez minden erőforrás, tartalék és szervezőképesség mobilizálására szükség van. A lakosságuk éveken át a háború megnyerése érdekében termelt és áldozta fel magát. Az ipari forradalom során kialakult gyáripar és a modern közlekedés (mindenekelőtt a vasút) biztosította annak feltételét, hogy Európa vezető hatalmai, Németország, Nagy-Bri- tannia, Franciaország, Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország többmilliós hadsereget tudott felállítani, a frontra szállítani és éveken át fenntartani, sőt, ha kellett, rövid idő alatt jelentős erőket átcsoportosítani. A modern technika átalakította a hadseregek felszerelését: a gyalogságot gépfegyverekkel látták el, aminek következtében tűzereje és hadianyag-fogyasztása is megsokszorozódott. Bevetettek repülőket, légelhárító tüzérséget, harckocsikat, tengeralattjárókat és harci gázokat is. Menet közben kellett felfuttatniuk a hadi- termelést, kihasználva a modern technika adta lehetőségeket. A változást jól mutatja a német hadsereg néhány adata: 1914-ben 6700 könnyű-, 2600 nehézágyúja és 30 repülőgépe volt, 1918-ra a könnyű- és a nehézágyúk száma mintegy 15 ezerre, illetve tízezerre nőtt, míg a repülőgépek száma sokszorosára, 14 ezerre emelkedett. Az új típusú, ipari méreteket öltött háború pusztító hatását, óriási anyagigényét és költségességét jól példázzák a nyugati fronton zajlott legvéresebb csatái, a Somme folyó menti és a verduni ütközet. A kettő együtt több mint 16 hónapig tartott és kétmilliós emberveszteséggel járt. A harcoló felek 35 millió tüzérségi és 60 millió géppuskalövedéket használtak el, miközben hadianyag-, hadtáp- és logisztikai költségeik meghaladták a két csatában a kisebb európai országok éves nemzeti jövedelmét.2 Az ütközetek helyén, a kialakult lövészárok-hadviselés 1 Bickerich, Wolfram: Műlekvár és hadikenyér. A első világháború. A 20. század őskatasztrófája. Szerk. Burgdorff, Stephan-Wiegrefe, Klaus. Napvilág Kiadó, Bp., 2010.156. 2 Wiest, Andy: Az 1. világháború képes története. Mérték Kiadó, Bp., 2003. 260.
