A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
A hátország társadalma, szociális problémák 19 és a szervező munkában kitűnt többek között gr. Károlyi Lászlóné született Apponyi Franciska is, aki 1914-ben Foton segítő és népjóléti bizottságot alakított, és a Károlyiak fóti kastélyában több intézményt is létrehozott, felismerve, hogy a jótékonysági rendezvények és az egyszeri segélyek nem oldják meg a súlyos szociális problémákat.39 A háború sérült és rokkant áldozatairól való gondoskodás első kezdeményezői között találjuk a miniszterelnököt, Tisza Istvánt is, aki 1915 tavaszán megalakította a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottságot a sérültek orvosi utókezelése és munkaképességük helyreállítása érdekében. A bizottsági keretek hamarosan kevésnek bizonyultak, hiszen gondoskodni kellett a háború összes sérültjéről, ezért 1915. szeptember 15-én állami intézmény vette át a helyét, a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal.40 Az állam a hadirokkantakon kívül a háború más kárvallottjairól is próbált gondoskodni, s a szerteágazó feladatok összefogására az 1917-es kormányváltás után, amikor Tisza helyett Esterházy Móric lett a miniszterelnök, önálló minisztériumot alakítottak Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium néven. Az új minisztérium számos feladatot átvett a Belügyminisztériumtól: a közegészségügy, a betegellátás, a közjótékonyság, az alapok és az alapítványok ügyeit. Míg 1914 előtt az árak alig változtak, a háború alatti folyamatos áremelkedés az életszínvonal nagyfokú romlásához vezetett. A tengeri utánpótlással rendelkező antant hatalmak lakossága kisebb mértékben érezte meg a pénzromlást: míg Angliában a háború alatt 2,3-szeresére, Franciaországban 3,4-szeresére, Olaszországban 4,2-szere- sére nőttek a megélhetési költségek, az USA-ban csak megduplázódtak, addig a Monarchiában, s ezen belül Magyarországon nyolcszoros volt a növekedés, aminek következtében a létminimum alatt élők száma megsokszorozódott. Mivel a bérek emelkedése az árnövekedéstől messze elmaradt (a köztisztviselők jövedelme csak 1,83-szorosára, a magántisztviselőké 2,82-szeresére nőtt), csökkentek a reálbérek, a tisztviselőké még jobban, mint a munkásoké és a napszámosoké. A háború előtti szinthez képest a tisztviselői reálbérek 67%-kal estek vissza, a napszámosoké 54%-kal, a munkásoké 47%-kal.41 A bérből élők között a hadiiparban foglalkoztatott szakmunkások körében volt legkisebb a csökkenés, bár az ő bérük sem tartott lépést az inflációval. A háborús életszínvonal-romlás súlyosan érintette a középosztály alkalmazotti és tisztviselői rétegeit, sokak egzisztenciája megrendült, számos család pénze hadi- kölcsön-kötvényeken úszott el. Ezzel szemben a legfelső rétegek szinte ugyanúgy éltek, mint a háború előtt, legfeljebb nyaralási és vásárlási szokásaikon kellett némileg változtatniuk. A háború „nyertesei", a hadiszállításokból meggazdagodott „hadimilliomoschok", és a különösen nagy hasznot húzó Apponyi Franciska: A háborús évek Foton (1914-1918). A napló címoldala. 1919 körül 39 MNL OL P 380-1-14. - Apponyi Franciska: Háborús évek Foton (1914-1918). A 193 oldalas kézirat illusztrációkat, fényképeket, grafikonokat is tartalmaz. (Lásd a kiállítás 78. számú dokumentumát!) 40 Kocsis Piroska: Hadirokkant sors a második világháború után. ArchívNet, 2010. 4. sz. 41 Romsics Ignác: i. m. 107.
