A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
A hadigazdaság és hatásai 17 Az állami részvénytársaságok melegágyai voltak a korrupciónak és a visszaéléseknek, a hadigazdálkodáson meggazdagodott rétegek nagy vagyonai részben innen származtak. De jól jártak a feketézők is. Az áruhiány kedvezett a feketepiacnak, ami 1916 januárjától, a jegyrend- szer bevezetésétől virágzott fel igazán. Az ellátási problémák miatt megjelentek a háborús pótszerek: a lisztbe különböző anyagokat kevertek, a dohányt szárított levelekkel pótolták, a kötszereknél papírt és fagyapotot alkalmaztak, a haditermelésben használt fémek (réz, bronz, nikkel) helyett vasból készítettek használati eszközöket. A hadiipar szükségletei minden fontos fém és fémötvözet begyűjtését megkövetelték. A hadügyi igazgatás 1916-tól rendelte el - térítés ellenében - a bronzból, sárga- és vörösrézből, ónból, ónötvözetből készült tárgyak (réztetők, mozsarak, ajtócsapók, kilincsek, bútorveretek, villámhárítók) hatósági begyűjtését. A rézhiány miatt sok állami és egyházi épület réztetejét is leszerelték,36 sőt felvetődött a vörösrézből és bronzból készített budapesti köztéri szobrok összegyűjtése és hadi célokra való igénybevétele is.37 1917. június 2-án a hadügyminiszter elrendelte a harangok összeszedését. A rendelet 24 cm külső átmérőt meghaladó harangokra vonatkozott, kivéve a vasúti és a hajókon használt jelző-, valamint a történelmi, művészi értékű harangokat. A hatóságoknak négy héten belül kellett az illetékes katonai parancsnokságoknak átadni térítés ellenében a begyűjtött harangokat. Októberben a begyűjtés már az orgonasípokra is kiterjedt. 1916-ban, a katonai és gazdasági szempontból első, igazán súlyos év második felében az országban állandósult az áruhiány és az infláció. Az élelmiszerek mellett igen megdrágultak a tüzelőanyagok és a szolgáltatások. A bőrhiány és a megfizethetetlenül magas cipőárak következtében a talpalás is egyre drágább lett. 1917 elején megjelentek a fából készült cipőtalpak. Az államháztartás egyensúlya megingott, olyan ipari üzemek is sztrájkba léptek, ahol szigorú katonai irányítás alatt eddig fegyelmezett termelés folyt. 1916 nyarán a lupényi, a Zsil-völgyi és a petrozsényi bányákban több mint tizenötezren álltak le a munkával, ugyanekkor a csepeli lőszergyár alkalmazottai is sztrájkba léptek. A közellátás súlyos zavarait jelezte az októberben felállított Közélelmezési Hivatal és Tanács, amelyen keresztül a kormányzat központilag próbálta megszervezni és irányítani a fontosabb közélelmezési és közszükségleti cikkek elosztását. 1917 márciusában sor került a kenyérfejadagok jelentős, 20%-os csökkentésére. Miután egyes hadiipari üzemek munkásai is sztrájkoltak, a kormány még az év elején panaszbizottságok felállítását kezdeményezte. Ezek eredeti feladata a kormány, a katonai parancsnokságok, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti közvetítés és konfliktus- kezelés volt. Az eredetileg a honvédelmi és a kereskedelemügyi minisztériumok, a katonai parancsnokságok, valamint a szakszervezetek és a munkaadók képviselőiből álló hét fős bizottságokat 1916-ban átszervezték. Döntési jogosítványokat kaptak a munkaadókkal szemben támasztott panaszügyekben, de csak felterjesztési joguk volt az illetékes miniszterhez. A bizottságokba a honvédelmi miniszter által delegált elnökön kívül a szakszervezetek, a munkaadók, valamint a Kereskedelemügyi és a Pénzügyminisztérium egy-egy tagot küldhetett. Az albizottságokkal kiegészített, újjászervezett panaszbizottságok leginkább a munkabérekkel és a szociális juttatásokkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoztak. Eredeti rendeltetésüket: a fontos gazdasági egységekben egyre erősödő elégedetlenség enyhítését és a sztrájkok megakadályozását nem sikerült megvalósítani. 1916-tól kezdve a nehéz pénzügyi helyzetben az állami bevételeket új adónemekkel egészítették ki (jövedelem- és hadinyereség-adó), ezeket a vidéki csendőrség és a városi rendőrség 36 MNL OL K 255-1918-5-1469. - Intézkedés a rézhiány miatt a réztetők leszerelésére. (Lásd a kiállítás 65. számú dokumentumát!) 37 MNL OL K 255-1918-5-3040. - A honvédelmi minisztérium átirata a vörösrézből és bronzból készült szobrok hadi célokra való igénybevételéről. (Lásd a kiállítás 67. számú dokumentumát!)
