A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
14 BEVEZETŐ A német hadigazdaság megszervezése a nagyiparos Walther Rathenau29 nevéhez fűződik, aki alig egy héttel a háború kitörése után Erich von Falkenhayn hadügyminisztertől megtudta, hogy nincsenek sem tervek, sem intézkedések a stratégiailag fontos nyersanyagok biztonságos beszerzésére, előállítására. Elképzeléseivel 1914. augusztus 8-án elment a hadügyminisztériumba, s azonnal megkapta a megbízást az új részleg vezetésére. Néhány hónap alatt megszervezte a Hadianyag-ellátó Hivatalt, amely az érintett szakmákat bevonva, részvénytársaság formában 200 hadianyag-társaságot alapított.30 Hadi érdekből, az utánpótlás biztosításának kényszere alatt egy államigazgatásból, tervgazdaságból és piacgazdaságból álló, összetett gazdasági formációt alakítottak ki, amelyet megszépítve „közös gazdaságnak", kritikai éllel pedig „hadiszocializmusnak" neveztek. A magángazdaságból megmaradt a tulajdon, a tőke és a haszonra törekvés, a vállalkozások fölött azonban mint védernyő magasodott a nemzeti érdekre hivatkozva az állami irányítás. Rathenau működésének köszönhetően a fegyverkezés ütemét tovább lehetett fokozni, és sikerült az antant gazdasági blokádját kivédeni. Ennek azonban ára volt. Mivel a fegyver- és lőszergyártás elsőbbséget élvezett a fogyasztási cikkekkel szemben, a háború előre haladtával a civil lakosság egyre jobban megérezte az áruhiányt. Egyre több gazdasági területet helyeztek állami irányítás alá. Nemsokára az élelmiszerek is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ellátási nehézségek leküzdésére készítettek műlekvárt zselatinból és színezett vízből, pótvajat színezett túróból, s „hadikenyeret" krumplilisztből. 1918-ban 11 ezer hasonló, csökkentett tápértékű terméket számoltak össze Németországban. A német hadvezetőség a Hadianyag-ellátó Hivatalon keresztül szinte a teljes német gazdaságot irányítása alá vonta. Ilyen mérvű állami gazdaságirányítás mellett elkerülhetetlen volt, hogy szabályozzák a munka világát is.31 1916 végén, amikor Hindenburg került a vezérkar élére, katonai irányítás alá helyezték az üzemeket. A német megoldással szemben a britek vigyáztak rá, hogy a rendkívüli hatalom ne a hadvezetésnél, hanem a kormánynál koncentrálódjon, arra hivatkozva, hogy a demokratikus államnak joga van ahhoz, hogy minden hatalmat és erőforrást koncentráljon a nemzet érdekében. A hadigazdaság kiépítésében a Monarchia alapvetően német mintákat követett, ám a birodalom két felében volt egy fontos különbség: Ausztriában német példára lényegében a hadvezetés irányította a hadigazdaságot, Magyarországon viszont a kormány kapott erre felhatalmazást.32 Az említett „kivételes törvény" is módot adott a gazdasági életbe való beavatkozásra, a törvény 7. §-a szerint a kormány kezdeményezhette például az árak maximálását. A hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. te. még tágabb lehetőséget kínált: a hadsereg szükségleteinek kielégítésére a lakosságtól személyi és dologi szolgáltatásokat lehetett megkövetelni. Az igénybe vehető tárgyak körébe szinte bármi beletartozhatott a magántulajdonú gépkocsiktól a postagalambokig. A törvény alapján az 50 év alatti munkaképes férfiakat hadi szempontból fontos üzemekben munkára lehetett kötelezni és katonai fegyelem alá vonni. A háború alatt a magyar parlament - ellentétben a feloszlatott bécsi Birodalmi Tanáccsal (Reichsrat) - folytatta munkáját, s a fenti törvények életbe léptetésével, illetve újabb törvényekkel szélesítette a kormány beavatkozási lehetőségét: az állam lovakat és járműveket igényelhetett a lakosságtól, az 1914. évi L. te. alapján elrendelhette közszükségleti cikkek beszolgáltatá29 Walter Rathenau (1867-1922), zsidó származású nagyiparos és politikus, az AEG-t (Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft) megalapító Emil Rathenau fia, apja halála után az AEG elnöke. A háborút követően, 1921-ben újjáépítési miniszter, 1922-ben német külügyminiszter lett. 1922. június 22-én jobboldali, volt világ- háborús tisztek meggyilkolták. 30 Bickerich, Wolfram: i. m. 156. 31 Bickerich, Wolfram: i. m. 157. 32 Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyar- országán. Napvilág Kiadó, Bp., 2008.104.
