Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IX. A tájékoztató apparátus. /Mutatók, krónika, térképek, diagrammák/
arra, hogy az apparátus különböző fajtáinak keszitésénél alapul szolgáló* elveket a minden egyes mutatóhoz, stb. irt előszobán vagy egyzetben fejtjük ki. A mutatók jelentősébe és szükségessége Teljesen igaza van annak a bibliográfusnak, aki azt mondja, hogy a könyvben a mutató hiánya nem csak annak a jele, hogy a szerző udvariatlan és figyelmetlen az olvasó igényeivel szemben, hanem jele annak is, hogy nem eléggé kulturáltMégis igen sokszor megfeledkeznek arról, hogy a mutató a könyben nem valamiféle véletlen ráadás, Jaanem «ssarves része a könyvnek. A könyvet nemcsak olvassák, nemcsak tanulmányozzak, hanem még gyakrabban keresnek is benne valamit. Az utóbbi esetben, ha nincsen olyan mutató, amely részletesen elemzi a könyv tartalmát és tudósi arról, hogy mit és hol lehet megtalálni benne, át kell lapozni, esetleg át kell olvasni az egész könyvet. Ez sok időbe telik, de egyáltalán nem óv meg attól,, hogy véletlenül elkerüli figyelmünket az, amit keresünk. A könyv "tartalomjegyzéke", különösen dokumentumkötet esetében, bármily részletes legyen is, soha sem tudja pótolni a mutatót. A "tartalom" /oglavienje, ford J a könyv általános tervét mutatja bet a "részletes tartalomjegyzék", sokkal tüzetesebb lévén, mintegy konspektusa a könyvnek; de mind az első, mind a második, minthogy a könyvnek fejezeteit sorolja el logikai sorrendben, a kutatóval a könyvnek csak tematikáját, felepitését, arohi tektonika ját ismerteti meg. A "részletes tartalomjegyzék bizonyos mértékben megközelíti a tárgymutató rövidített foimáját, de nem ábc-sorrendben adja meg az anyagot, ami pedig sokkal alkalmasabb a tájékozódásra, hanem ugy, mint a ''tartalom" is, a könyv gondolatmenetének logikus egymásutánjában. A dokumentumgyűjtemény elképzelhetetlen mutató nélkül, anélkül értékének legalább a felét elveszíti. Még a legrészletesebb "tartalom", vagy "részletes tartalomjegyzék' is csak felsorolja a gyűjteményben kinyomtatott dokumentumok óimét. Igaz, a címek világot képet adnak az egész gyűjtemény tematikájáról, mivel feltüntetik a dokumentum tárgyát, de a 100-200 dokumentumot tartalmazó gyűjteményben szereplő személyek, földrajzi nevek, müvek stb. megkeresése mutató nélkül szinte reménytelen dolog, különösen, ha nem is lényegbe vágóan van róluk szó, csak éppen megemlítik Őke 1 !*. Ilyenformán sem a tervhez hasonló "tartalom", sem a konspektushoz hasonló "részletes tartalomjegyzék" nem tudja pótolni a könyv "mutatóját", különösen dokumentum-gyűjteményben nem. Csák a gyűjtemény tartalmát öbbé^kevósbé részletesen elemző mutató világosítja fel a kutatót arról, hogy mit melyik olda^ Ion talál meg. Az abc-rendben készült mutató lehetővé teszi, hogy az egész könyv végiglapozása nélkül mechanikusan hozzájuthassunk a részletadatokhoz, legfőképpen pedig Összegyűjti mindazokat az egész könyvben szétszórt helyeket, ahol egy meghatározott személyről, földrajzi névről, tárgyról, műről van sző. L.B. Bavkina: Könyvek és periodikák tartalmi mutatóinak Összeállításáról, A metodikai és gyakorlati eljárásmódok tapasztalatai. M.-L. 1930. 9-10. oldal.
