Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".

. laszt adjunk, hasznos lesz, ha foglalkozunk egy kissé a kommentálás történetével és megvilágítjuk, hogyan kommentálták a dokumentumokat a burzsoá archeográfusok és hogyan kell kommentálnunk nekünk. Ennek nagy jelentősége van számunkra, minthogy talán éppen a kommentálás módszerében mutatkozik meg a legvilágosabban az a különbség, ami az iratokhoz való viszony terén a mi korunk és a forradalom előtti időszak között van. A burzsoá történészek, akik főként a régebbi időszak /a XVII. századig/ történelmi dokumentumainak kiadásával foglalkoztak, hamisan értelmezett "objektivitásra" törekedve, rendszerint egyáltalán nem adtak kommentárokat. Mivel nem kívántak közvetitők lenni az olvaső és a dokumentum között, helyesebbnek vélték, hogy az iratot teljes "érintetlenségében" közöljék. , • Velük ellentétben azok az irodalomtörténészek, akik főként XVIII. századi és a XIX. század első negyedéből származó irodalmi müvek /szépirodalom, memoár- és levélirodalom/ kiadásával foglalkoztak, adtak ugyan kommentátori apparátust, de munkájuk gyakran éppen arra példa, hogyan nem szabad kommentálni. Ezekhez a kommentálókhoz tartozott. J.K. Groot akadémikus, Gyerzsavin müvei akadémiai kiadásának szerkesztője /Jyer— zsavin müveinek első kötete 1864-ben jelent meg/* Y.F. Kenevics, aki "Bibliográfiai és történelmi jegyzeteket" irt Krilov .állatmeséihez /Szentpétervár I868/5 L.N. Majkov akadémikus és V.I. Szaitov bibliográfus, Batyuskov müvei háromkötetes kiadásának szerkesztői. Ugyanilyen kommentátori apparátust találunk Puskin régi akadémiai kiadásában /szerkesztő: L.N, Majkov, "A Vjazemszk:j hercegek osztafjevszki levéltárában" /szerkesztő V.I. Szaitov/ az 1890-3? években a kommentálok egész iskoláját alakitottak ki, akiknek egyik legjellegzetesebb képviselője az elhunyt B.L. Modzalevszkij Puskin-szakérte /olt. Puskin müveinek akadémiai kiadása, Puskintól származó myagok számos publikációja, a "Puskin és kortársai" cimü folyóirat -iz 1900-as években különös érdeklődést keltettek Puskin kora iránt é.s nagy lett a kereslet irodalomtörténész-kommentálők iránt a XVIII. század végének és a XIX. század első felének irodalmi müveihez. A maguk v-iejében ezen kommentálok müveinek nagy jelentőségük volt; hatalmas mennyiségű uj tényanyagot hoztak napvilágra, s ezeket nemcsak már feledésbe m^nilt sajtokiadványokból meritették, hanem abban az időben még ki nem adott, részben ko:mány hivatali, részben különösen magánlevéltárakban fekvő dokumentumokból. Uj emlékiratokat és leveleket bocsátottak tudományos nyilvánosság elé, több értékes bibliográfiai kézikönyvet állitottak össze; a kommentálok gyakran nem szorítkoztak csupán kommentáló megjegyzésekre, hanem ezekről áttértek a korszaknak és a korszak egyes képviselőinek részletes tanulmányozására és igen értékes tényanyagot tartalmazó egyes monográfiákat irtak. A Szovjet Tudományos Akadémia Irodalmi Intézete a "Puskin levelei" harmadik kötetéhez /1935/ irt előszóban /IX. old./ értékelést • a&ott a "Levelek" első és második kötetének Modzalevszkij által készitett kommentátori apparátusáról. Modzalevszkij munkájának erényeit és hibáit megállapítva egyben jellemezte Szaitovnak egész kommentátori iskolája t, amelynek Modzalevszkij egyik legjellegzetesebb képviselője volt. "Nagy tudományos felkészültség és jártasság a korszak bibliográfiájában, a levelekben emiitett valamennyi személyre és eseményre vonatkozó adatok teljessége, hatalmas mennyiségű művelődéstörténeti, genealógiai, stb. jellegű adat, terjedelmes apparátus - ezek Modzalevszkij