Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
mának elmesélésével komplikálja a dokumentum tartalmát. Gyakran előfordul az is, hogy a főtéma - amelynek kedvéért az egész dokumentum irÓáott - a dokumentum legvégén, a legutolső mondatokban szerepel* Ezek a körülmények pedig megkívánják, hogy amikor a dokumentum összetétele komplikált, fontos kérdéseket sorol fel és másodrendű kérdéseket is közöl, az archeográfus figyelmesen olvasgassa a dokumentumot és azután, hogy megragadta a dokumentum fő ^pináját, annak világos és politikai szempontból helyes megszövegezését ugy nyújtsa, ho t ry az - egy vagy több főkérdés formájában - a tartalom minden lényeges elemét tartalmazza. Az előbbi formulázásnál különösen azt hangsúlyozzuk, hogy a "tartalom megnevezése" szakkifejezést használtuk, - nem pedife: "a tartalom kifejtését". A dokumentum tartalmának megszövegezése legyen tömör, konkrét és világos, méat minden felesleges részletezéstől, általánosságtól és bizonytalan kifejezéstől: legyen rövid és érthető. Az ilyen megszövegezés elkészítésénél néha segíthetnek bennünket a magából a dokumentumból, annak régi ciméből, vagy a dokumentum margóján levő fejezetcímekből stb. vett eredeti kifejezések is. Persze ilyen esetekben nagyon kell ügyelni a forradalom előtti időkből származó okmányok formulázási sajátosságaira és-nem szabad felhasználni olyan idézetet, amely politikailag és gyakorlatilag helytelenül fejezné ki a történelmi eseményeket. Minden olyan kifejezést idézőjelbe kell tenni, amelyet a dokumentumból vagy régi ciméből stb. vettünk kölcsön, hogy ily. módon is jelezhessük azt, hogy azok nem az archeográfustól, hanem a dokumentum szerzőjétől származnak. A tematika megjelölésének mellőzése Nyilvánvalóan e munkával járó nehézségek késztotték A.A. Szergejevet arra, hogy szabályai közé egy külön pontot vegyen fel és abban ezt mondja ki: "Ha olyan komplikált tartalmú dokumentumot adunk ki, amelynek a cimben való tömör összefoglalása súlyos nehézségeket jelentene, ugy meg van engedve, hogy a dokumentum tartalmára való utalást - egyszerűsítés céljából - mellőzzük". Véleményünk szerint azonban helytélen e nagyfontosságú kérdéssel kapcsolatos fenti állásfoglalás, mert lehetővé teszi azt, hogy az archeográfus szerfelett szubjektiv módon viszonyuljon a dokumentumhoz. A "tematikai tartalom komplikált volta" nagyon szubjektív dolog. Ami a tapasztalatlan archeogr^usnak komplikált, az még nem feltétlenül jelent nehézséget a tapasztaltabb archeográfusnak, aki alkalmas arra, hogy megalkossa és megtalálja a megfelelő formulát és a tartalom helyes megjelölését. Az nem kétséges, hogy akadhat olyan dokumentum is, amely tartalmának megjelölése bizonyos nehézségekkel jár, de hiszen éppen az archeográfus feladata, hogy a dokumentum lényegét szövegezze meg, olyan kifejezéseket használjon, hogy a cim az olvasó számára rögtön érthető legyen. A tartalom tematikai megjelölését mégis lehet mellőzni a cimben, ez azonban nem a dokumentum tartalmi komplikált ságától függően következhetik be, hanem a gyűjteményben publikált dokumentumok jellegétől, a rendszerezésükre vonatkozólag elfogadott elvektől stb. függ. Erre vonatkozólag lásd az 58-60.oldalakat.
