Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/
vakmk kiesését másolat alapján pótoltuk, mivel az eredeti példány kiszakadt". Ha az elpusztult szöveg nem reprodukálható, ugy ilyené rtelmü megjegyzést kell alkalmazni s rá kell mutatni a kihagyás okára és terjedelmére, a szövegrészben magában pedig - •••••• kipontozást kell alkalmazni. Az irás kibetüzhetetlensége, a tinta kifakulása és ehhez hasonló okok miatt olvashatatlan szövegrészt kipontozással kell megjelölni, a lapalji jegyzetben pedig *$gy /két, három/ 824 ilyen és ilyen okból nem olvashat6**, de emellett ajánlatos mégis, legalább részben /egyes szavakat, szórészeket, sőt hetüket/ reprodukálnia nem tisztázott szövegrészt, mert ez segítségére lehet a dokumentum jövő kutatójának* Sem indokolt a hasonló esetekre néhány archeográfus által ajánlott módszer, hogy t«i* a ktpontozás ilyenkor vonalakkal helyettesítendő, hogy igy különböztessük meg a szerző kipontoz ásá tói, hiszen a kihagyás magyarázata adva -van a megfelelő lapalji jegyzetben. Ha a nehezen megfejtett kéziratos szöveg többféle olvasásra ad lehetőséget, ugy ajánlatos lapalji jegyzetben valamennyi lehetőséget felsorolni* Ha maga a szerző hagyott ki egyes szavakat, ugy lehetőleg a szöveg értelme, vagy "bármely más eszköz segítségével kell lábjegyzetben, szögletes zárójelben reprodukálni* Ha a kihagyást lehetetlen pótolni, ugy a jegyzetben menetelő utalást kell tenni rái * f az eredetiben kimaradt* 1 « A másolat kijavítása Idáig állandóan az eredeti dokumentum kijavít ás ár ól beszéltünk, vagyis azoknak a pontatlanságoknak /hibáknak, elírásoknak, kihagyásoknak stb*/ a ki javításáról, amelyeket a sajtó alá kerülő dokumentumnak a szerzője maga követett el. Sokkal bonyolultabb a szöveg kijavításának, sőt néha reprodukálásának kérdése akkor, ha az archeográfusnak csupán a dokumentum másolata áll rendelkezésre, hiszen ilyen esetben a szerzői szöveg már ismertetett pontatlanságán felül jelentkezhetnek a szerzői szöveg átírása során végbement szövegtorzulások /sorok, vagy egyes szavak kihagyása, a másoló által meg nem értett szavak megváltoztatása, az Írógéppel történt másolás sajátos hibái stb./.Sz«N. Valk például 7*1« Leninnek *A Zvjezda és a Fsaváa* /M»> 1924/ korszakából száamaz4 és a volt cári rendőrségnél megtalált oenzu^ rai másolatok tan foglalt leveleinek harmadik gyűjteményes kiadásával kapcsolatban egy sereg ilyen torzítást ismertet «X éppen ezért az archeográfus a osak másolati példányban meglévő szövegnek sajt 6 alá rendezésénél köteles erre a körülményre különös figyelmet fordítani és alaposan tanulmányoznia kell a szerző akaratán kívül végbement torzítások lehetőségét, A közelmúltból származó dokumentumok eredeti szövegének kiadása viszonylag ritkán fordul elő az archeográfusi gyakorlatban és az archeográfásnak az esetek többségében elég csupán a dokumentumok kijavításával foglalkoznia. De az olyan dokumentumok és müvek esetében, amelyeket 2oo-Joo év előtt írtak le, s ránk nem eredetiben, hanem csupán másolt és uj rámásolt példányok formájában maradtak fenn, s emellett még az utóbbiak nem mások, mint másolatokról készített másolatok, a másolások során megromlott szöveg kijavítása a legnagyobb nehézségeket jelenti és az eredeti szöveg reprodukálása 1 3z#* # Valk t'A- történelnd-forradaimi dokumentumok kiadásának módszereiről "Aiaivnoje ayelp ,! /U/ 3-4 szám /1925/ 74-75. old.
