Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
A másik fajta azonkívül, hogy elsorolja a fejezetcímeket, annotálja is minden egyes fejezet tartalmát és ilyen módon ta ajdonképpen konspektusa a könyvnek, vagyis sokkal többet árul el róla, Az a kérdés, hogy valamely kérdéssel foglalkozó tanulmányhoz az első, vagy a másik fajta tartalomjegyzéket adják-e /véleményünk szerint ez a kérdés az utóbbi javára dől el/, dokumentumkötetnél nem merül fel különös élességgel. ÎFènnészetesen nem szabad a gyűjteményben kinyomtatott dokumentumok száraz felsorolását adni, mert ez, bár sok helyet foglal el, mégsem ad világos képet a könyv tematikájáról és tartalmáról* De hiszen a helyesen szerkesztett dokumentumgyűjteményben - amint már fentebb mondtuk - az egyes dokumentumok cime mellett vannak olyan cimek is, amelyek dokumentumcsoportokat egyesítenek részekbe, fejezetekbe, alfejezetekbe és kifejezik az illető csoport tematikai megjelölését, amint ezt például a "Cárizmus gyarmati politikája Xamosatkában és a Csukcs-félszigeten a XVIII» században" /L. 1935«/ c* gyűjteményben tették. Ha vannak sokatmondó. cimek. rész cimek /Oroszok Kamcsatkában a XVII* század végén ós a XVIII* század elején"/, fejezetcímek /"A kamcsadálok felkelése az 1731-1Î32* években"/ és alfejezeteimet /"Akamcsadálok és a kurili "idegenek" gazdasági helyzete az 1731« évi felkelés küszöbén"/, akkor aligha adna sokat a kutató számára a fenti alfejezet cim alatt egyesitett egyes dokumentumok felsorolását 1* ".Bering kapitány rendelete a kamcsatkai szigetek biztosaihoz és elől jár óihoz % 2* "ZmLjev katona jelentése Qensz hajóstiszthez", 3* "Noosik kamcsatkai.."tőjén" elbeszélése" stb* Egyébként valamennyi kinyomtatott dokumentum felsorolására, noha-vannak.összefoglaló cimek, részek, alfejezetek stb* szükség lehet, ha a kiadott dokumentumok sajátos jellegűek, de az ilyen eseteket a gyűjtemény szerkesztősége rendszerint előre jelzi* Ellenkező esetben, különösen, ha nincs elég hely, elég csak a csoportos. oüneket, a részek, fejezetek, alfejezetek óimét felsorolni, amelyeknek jmegfogalmazása megmutatja a közös cimek alatt egyesitett dokumentumok fő tárgyát, amint ezt a fentebb emiitett "A cárizmus gyarmati politikája Kamcsatkában és a Csukcsfélszigeten a XVIII. században" c* kiadványban tették. A szerző szedéselőkészitő munkája, Miután a dokumentumgyűjteményt szerkesztő archeogr^fus rendszerbe foglalta az általa összegyűjtött egész anyagot, megfelelő sorrendbe szedte a dokumentumokat, számozással látta el őket, megfelelően beillesztette saját cikkeit és a kommentátori- és jegyzetdokumentációt, valamint öszszeállitotta a gyűjtemény tartalomjegyzékét, még mielőtt nyomdába adná kéziratát, mégegyszer alaposan át kell azt vizsgálnia és a kézirat legelső oldalától a legutolsóig el kell végeznie az u.n. "szerzői szedéseiőkészités 11 munkáját. A szedéselőkészitő munka 1. valamennyi észlelt hiba kiküszöböléséhez, 2» az anyag egyöntetűségének megteremtéséhez vezet, 3.megjelöltetnek a kézirat azon helyeamelyeket különleges betűkkel kelj. szedni. ~ • A kézirat ellenőrzése során a hibák kiküszöbölésénél a következőkre kell ügyelni: nem maradtak-e az anyagban stiláris helytelenségek, vagy az előzetes ellenőrzések során kijavitatlanul maradt helyesirási vagy irásjelhibák, nem jelöltünk-e tévesen fejezetet, részt, paragrafust, a cimek megegyeznek-e a dokumentumok tartalmával, valamint a vonatkozó szerzői cikkek anyagával, helyesen vannak-e jelezve az egységes gondolatok sorrendjét jelző bekezdések, jól vannak-e elhelyezve,a rajzok alatti szöveg
