Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
kell adni, amely, mint ezt már a M c&m"-iről szólt! fejezetben is elmondtuk, az első helyen áll a oimben, kissé beugrik a lap szélétől, másfajta szedéssel emelik ki és az egész cimtől ponttal és gondolatjellel különítik el. A dokumentumok sorszámozása fontos a reájuk való különfél° hivatkozások szempontjából x például a legendákban több dokumentum genetikus kapcsolatának megjelölésénél $ a mutatóban ahelyett, hogy az oldalszámra hivatkoznánk, a bevezető cikkben - hogy ne kelljen a dokumen%m óimét megismételni; a komment tori apparátusban - azon dokumentum száminak feltüntetésére, amelyre az illető megjegyzés vagy kommentár vonatkozik. A hivatkozás megkönnyítésére ez a sorszámozás legegyszerűbb és olyan legyen, amely elősegíti a szükséges dokumentum gyors megtalálását, ez nem lehet más, mint valamennyi kiadott dokumentum végigfutó sorszámozása, amelyet az egész dokumentumgyűjteményben végigvisznek* Ifiégis, sok archeográfiai kiadványban nem követik ezt a szabályt, ezért a hivatkozásokban két ssámot kell közölni, amelyek megnehezítik az adatok megtalálását. Igy például a "Jobbágyi manufaktúra Oroszországban' 1 o. gyűjtemény /kiadta a S ov jet.Tudományos Akadémiájának Történeti Intézete/ hannadik részében a dokumentumokat több fejezetre tagolták.és mindegyikben u ra kezdik a dokumentumok számozását. JBgy másik kiadványban, amelyet ugyanez az in' ézet adott ki, A földkérdés és fi fM|M$flftgi&l^ galom Tatárországban" c. kötttben azt a teljesen helyes módszert alkalmazták, hogy több dokumentumot tematikailag egységes csoportba vontak Össze, a sor zámot ebben a kiadványban csak a csoport elmének adták, de a csoporton belül minden egyes dokumentum szamának külön sorszámot adtak* méghozzá római számokkal. Nem is beszelve most annak helytelenégé ol, hogy az elfogadott szokástól eltérőleg, a fajfogalmat /csoportot/ arab számmal jelöli és a fajtát /egyes dokumentumot/ pedig-római számmal, - az ilyen kettős számozás, amely hely e len képet ad a gyűjteményben kiadott dokumentumok mennyiségéről, nagyon megnehezíti a szükséges dokumentum megtalálását es bonyolulttá teszi a számszerinti hivatkozást /pl. N'r. ?8. III./. Mindezeket a ne ézségeket kiküszöbölték volna, ha az egész gyűjteménynek végigfutó sorszámokat adnak. A csoport elménél több számot kellett volna megadni! "ett'l és ettől* a számtól "eddig és eddig", a csoportba tartozó minden egyes dokumentumnál pedig meg kellett volna tartani a végigfutó sorszámozás számát. Magától értetődik, hogy a dokumentumok vegLeges sorszámozását csak a kötetnek nyomdába adása előtti legutolsó pillanatban lehet elvégezni, mi th gy a dokumentum számára való hivatkozás előfordulhat a lábj gyz te n is, a kommentátori apparátusban és a bevezető cikkben is. Ennélfogva feltétlenül gondosan ell n'rizni kell a sorszámozás helyességét és azt, hogy eg^ezlkee a hivatkozással. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a so számozás esetleges megváltoztatása /egyes dokumentumoknak valamilyen okból történő kihagyása vagy bevétele/ meg kell hogy változtassa az összes reá aló hivatkozások számát is» # A gyűjtemény "tartalomjegyzéke" és "tartalma" A dokumentumgyűjtemény összeállitásának munkája azzal ér véget, hogy elkészitik a tartalomjegyzéket. Az első fajta a könyv egyes fejezeteinek cimeit sorolja el, ugy hogy egyúttal megmondja a fejezet kezdetének lapszámát, a könyvnek tehát csak általános tervéről ad képet. *• *
