Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XIII. A dokumentumgyűjtemény és elkészítésének technikája
megvilágításait nyújtják az ország természeti kincsei, b: gizdasága ás ipara., a cári kormánynak a néppel szemben foly atott politikája^ a munkásosztály és parasztság helyzete ö a nóprniímlás kérdései stb* A főtéma által összekapcsolté de konkrét témákhoz kapcsolódd do inui»nt?jngyü j temény- «or oza t egyes gyűjteményei kölcsönösen kiegészítik egymást* időbeli nyereséget is biztosítanak* mind a doku*=> mentális anyag krl válogatásánál, mind pedig assok fel dolgozásánál , az anyag alapos felhasználását is lehetővé teszik és kényelmesebbé teszik a kinyomtatás munkáját is* Mindenesetre bárhogy Is építi fel az archeográfus a dokumentumgyűjteményt 5 rendkívül ügyeljen a saját anyaga benyújtási határidejére* Ebben a vonatkozásban s az aroheográfusnak addig nem szabad a kiadóval szerződést kötnie és e szerződéssel miire méreteit^ valamint benyújtási határidejét lerögzíteni* ameddig nem tisztázta azt* hogy ml lesz leendő gyűjteményének alapanyaga, ameddig ezt az anyagot legalább durván fel nem dolgozta, ami g legalább sajátmaga számára nem tisztázta a gyűjteménynek legalább vázlatos tervét* A másolás technikába Tartalmi szempontból a gyűjtemény két részre oszlik* az első részben a kiadott dokumentumok szövege foglal helyet* a második rész az ajp^iheogílfus kezétől eredő szöveg /kommentátori- ós jegyzet-dokumentácló, bevezető eíkk fi archeográfu si előszó stb/«Az utóbbi összeállításának technikájáról eleget beszéltünk e könyv előző részeiben* A gjrüjteméiy első részét illetően most el kell mondani azt* hogy egy csomó technikai fogás alkalmazása fogja biztosítani az archeográfus munkájának egységes képét $ segítségére lesz munkája közben és közrejátszik abban, hogy a gyűjtemény a leggyorsabban nyomdába kerüljön* Mihelyt ax archeográfus véglegesen döntött az általa sajtó alá kiválasztott szöveg felől* vagyis kiválasztotta /reoenseálta/ a szöveget, le kell másolni a dokumentumot* Noha a dokumentum olvasásának és másolásának összekapcsolása a dokumentum tartalmának alapos vizsgálata szempontjából a legtermékenyebb eredményekhez vezetne, mert a másolás az archeográfus figyelmének a dokumentum tartalmára való összpontosítását biztosítja, mégis elképzelhetetlen, hogy az archeogrjfus sajátkezűleg másolja a dokumentumokat, mivel a sajátkezű másolás tulsok xdejét rabolná el* A fellelt dokumentumot tehát gépírónőnek kell átadni, hogy az gépírásos másolatot készítsen róla* A nyomdai előírásoknak megfelelően a dokumentumot csakis a papírlap egyik oldalára szabad másolni és a másolatot legalább három példányban kell elkészíteni* Mindhárom másolati példányt igen gondo=» san kell ellenőrizni ÓB a javításokat mindhárom példányon át kell vezetni* Egy másolat az aroheogrérusnal marad, további feldolgozás és különféle pótlólagos helyesbítések céljából* Ezt addig nem is szabad megsemmisíteni, mig a könyv készen el nem hagyta a nyomdát* A második, legolmshatóbb példányt a szerkesztőség vagy a nyomda kapja meg* A harmadik és a negyedik példány a ,! GLAVLIT"-»nek készül, abban az esetben, ha külön lenyomat van tervbe véve • Nagyon célszerű az, hogy /egy mind, an helyesbítéssel ellátott tartalékpéldány is legyen, mivel gyakori az az eset, hogy a kézirat a szerkesztőségben elvész* Ha van tartalékpéldányunk, akkor külön pótló munkára nincs szükség? az elveszett pél—
